a rovat írásai
Nem a rák, méreginjekció végzett a költővel?
Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.
És elindult a nagy íróper
Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.
Segédmunkásból lett költő
Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.
Ishiguróé a Nobel
Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.
Hemingway tíz évesen képzeletben Európába utazott
Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.
100 éve született Szbó Magda - megemlékezés Debrecenben
Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.
Csesztve és Sztregova, Arany és Madách
Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.
Költő elvont gondolatisággal
Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.
Tompa a búslelkű verselő lelkész
Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.
Ma van a magyar dráma napja
A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.
King a rémkirály
Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.
Felszabadító mítoszok
Az antikvitás hatása az avantgárd és a posztmodern irodalomban
Az idén rendezték meg utolsó alkalommal a háromnapos magyar–olasz kapcsolattörténeti konferenciát, amelyre négyévente került sor immár negyven éve, hol Olaszországban, hol pedig Budapesten.
Az eltelt évtizedekben végigmentek az olasz–magyar kultúrkapcsolatok évszázadain, az idén elérkeztek a sorozat végpontjához, a jelenhez: a téma ezúttal az antik örökség továbbélése volt az avantgárdban és a posztmodernben.
A konferencia kezdeményezői a Magyar Tudományos Akadémia, az olaszországi Lincei Akadémia és a velencei Cini Alapítvány voltak. A sorozatot évtizedekig Klaniczay Tibor irodalomtörténész gondozta, jelenleg Sárközy Péter, a Római Sapienza Egyetem Magyar Tanszékének vezetője a fő szervező. A rendezvény Ritoók Zsigmond bevezető előadásával indult, aki a költészet mindenható erejéről beszélt, mégpedig a görög-római költészet minden koron átívelő erejét hangsúlyozta. Folytatásként a világhírű építész, Paolo Porthogesi barátjáról, a Római Sapienza Egyetem díszdoktorává avatott Makovecz Imréről tartott előadást, akinek épületekben megtestesült poétikáját szintén áthatja az ókori mintaképek bűvölete.
Edoardo Sanguineti egy konferencián (2006)
Péntek délelőtt az Artpool Művészetkutató Központba látogathattak el a konferencia résztvevői, ahol betekintést nyerhettek a magyar és nemzetközi kortárs művészetbe. Szkárosi Endre és Klaniczay Júlia vezetésével pillanthattunk be a nyilvánosan látogatható archívumba és a könyvtár állományába, ahol a kortárs művészeti területek szinte mindegyikének valamilyen ritka, máshol elérhetetlen dokumentumát ismerhettük meg. Könyvek, folyóiratok, művészeti katalógusok, plakátok, videó- és hanganyagok dokumentálják a 60-as évektől, az avangard korszakától egészen napjaink kortárs művészetének minden ágát. Klaniczay Júlia, az Artpool egyik alapítója elmondta, hogy sokszor a külföldről érkezett anyagokért cserébe, fizetni nem tudván, férjének, az alapítótárs Galántai György képzőművésznek munkáiból küldenek egy-egy darabot cserébe. Az olaszul is kiválóan beszélő Klaniczay Júlia egyébként Klaniczay Tibor leánya. Kezdetben a házaspár otthona adott helyet a mára kulturális központtá fejlődött gyűjteménynek, amely ma független nonprofit intézmény, működését Budapest Főváros Önkormányzata támogatja.
Szkárosi tanár úr
A Liszt Ferenc tér 10. szám alatt található Artpool Archívumból annak az 1997-ben megnyílt kiállítótermébe, a P60-ba vezetett az egybegyűltek útja. Itt meghallgathattuk Szkárosi Endre költő, irodalomtörténész, egyetemi tanár bevezető előadását Edoardo Sanguineti, az olasz posztmodern költészet vezető alakjának 1956-ban megjelent Laborintus című verseskötetéről. Ezt követte Tomaso Kemény, a magyar származású olasz költő értekezése a mitomodernizmus poétikai koncepciójáról. Tomaso Kemény kötészete különlegesnek mondható olasz–magyar kapcsolattörténeti szempontból, hiszen a költő Magyarországon született 1938-ban, s tíz éves korában kényszerült emigrációba szüleivel együtt Olaszországba. Először Byron verseit fordította olaszra, s a Paviai Angol Tanszék vezetője lett. Később a magyar költők műveit ültette át olaszra és maga is sok verset írt. Jelenleg a milánói Casa della Poesia (A költészet háza) vezetője. Legfontosabb műve talán Torqato Tasso nyomán, a La Transilvania Liberata (‘A felszabadított Erdély’ – Erdély aranypora) hosszú epikus költeménye, melyet Szkárosi Endre ültetett át magyarra. Költészetkoncepciójának lényege, hogy a mítoszokon keresztül a kollektív álmokat élteti a dekadencia elterjedése, azaz a mítoszok kihalásának idején. A mítosznak e modern megközelítéséből fakadó felfogásával együtt jár a szépség kultuszának éltetése, ahol a szépség nem csak a harmónia és a klasszikus formák iránt érzett vágy, tehát nem egy régen letűnt dolog utáni vágyakozás, hanem olyan ideál, amely egyedül képes fenntartani a létezés eredetéül szolgáló szimbolikus feszültséget – amely kétségeket vet fel, ösztönzőleg hat, tettre késztet. Eltérően a mítosz vallási, vagy akár vallástörténeti megközelítésétől, amely azt a dogmatika ködébe burkolja, a mítosz a történelmi-szociális környezettel összekapcsolódva, gyökeresen átalakulva előnyben részesíti a szent dolgok beáramlását a történetileg megjelenő időbe, és átalakító erejével felszabadítja a képzelőerőt, hogy belevesse magát saját és valódi kalandokba. A mitomodernizmus művészetfelfogása szerint a valódi művészet és a valódi költészet mentes minden érdektől, hátsó szándéktól, szembehelyezkedik annak a világnak a hamisságával, amelyben a dolgok egyetlen értéke az árban rejlik, amiért sikerül eladni őket. A valódi művészet és a valódi költészet megszabadít a szükségtelentől és megmutatja, milyennek kellene lennie a világnak – és erre világra lehetőségünk is volna, hiszen rajtunk múlik.
Modern mítoszfelfogás
Szkárosi tanár úr tanítványai, az ITADOKT Műhely doktoranduszai is szót kaptak a konferencián. Nahóczky Judit Filippo de Pisis festészetéről tartott értekezést, Balázs Kata Giulio Paolini és Michelangelo Pistoletto (festők és szobrászok) műveiről, Dobó Gábor az olasz futurizmus és a klasszikus művészet kapcsolatáról beszélt, Szirmai Anna Eugenio Miccini vizuális költészetének klasszikus elemeiről tartott előadást.
Szörényi Dorottya