a rovat írásai
Nem a rák, méreginjekció végzett a költővel?
Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.
És elindult a nagy íróper
Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.
Segédmunkásból lett költő
Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.
Ishiguróé a Nobel
Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.
Hemingway tíz évesen képzeletben Európába utazott
Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.
100 éve született Szbó Magda - megemlékezés Debrecenben
Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.
Csesztve és Sztregova, Arany és Madách
Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.
Költő elvont gondolatisággal
Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.
Tompa a búslelkű verselő lelkész
Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.
Ma van a magyar dráma napja
A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.
King a rémkirály
Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.
Akinek varázsereje van – Weöres 100
Most, hogy ezeket a sorokat írom, nyitott ablaknál, babakocsi zörgését hallom odakintről és gyereksírást. Az anyuka szokatlan türelemmel próbálja csitítani a kicsit, két verssort ismételget... persze, a Bóbitából. Mintha varázsszer lenne.
Weöres Sándor (ujjgyakorlatnak szánt) gyerekverskötete átment a folklórba, huszadik századi népköltészeti alkotássá vált, meglehet, a legfontosabb alkotássá ebben a kategóriában. Nem érdekes, mi volt előtte, most már megvan. Irodalom ez, része mindazok közös „kulturális talapzat”-ának, akik az elmúlt hatvan esztendőben hazai óvodákban, iskolákban töltötték gyermekéveiket.
Szobra szülőhelyén, Szombathelyen (fotó: PanPeter12)
A most száz éve született Weöres zsenialitásához nem fér kétség. A verszenéhez olyan érzéke volt, mint senki másnak. Annyira a vérében volt, zsigereiben, hogy időnként belefeledkezünk ebbe a csoda tudja honnan érkezett adományba, és nem vesszük észre, hogy a költő „felnőtt témákban”, gondolati lírában, filozófiában is mással össze nem mérhetően nagyot alkotott. Drámában, műfordításban. Fütyülve irodalomelméleti iskolákra, közéleti elvárásokra, ment a maga útján (amely, a legendáriumból tudható, azért nagyon is tudatosan épülő-készülő út volt az ismeretlen jövő felé). Nyilván most is élvezné szemlélgetni, ki mit ír és gondol róla, de jól tudná, ezek a szavak nem annyira számítanak – van az üveghegy, amelyet ő hordott össze valahol a magyar irodalom széles tartományának legjobb fekvésű részén, és ki ezt látja meg benne, ki azt, aztán jönnek az újabb látogatócsoportok. És ez hosszú időre kiszámíthatóan működni fog.
Öregúr kalap nélkül (fotó: Moldován Domokos)
Életéről, irodalmi kapcsolatairól, hatásáról mindent megírnak majd a napokban megjelenő méltatások. Kedves és kissé furcsa, de mindenképpen jellegzetes személyes történeteket mondanak a rá emlékezők. Olvassuk, hogy példamutató bátorsággal, tisztasággal fogott össze archaikusat és modernet, földhözragadtat és a weöresi álomanyagból születőt. Kánonoktól függetlenül; avagy, ez sem igaz, Weöres kétségbevonhatatlan tehetsége csodagyerek korától a legvégéig a legnagyobbak között tartotta a köztudatban is, a szakmában is. Amit csinált, annak relevanciája lett.
Feleségével, Károlyi Amyval (1984), Martine Franck felvétele
Egy motívumot tennék hozzá, erről talán kevesebb szó esik. Nagy gondot fordított az utánpótlás kinevelésére. Nem alapított a szó igazi értelmében vett iskolát, de a mi évtizedeink élvonalában ott vannak azok, akiket (így, úgy, ő tudta csak, hogyan) költővé varázsolt. Sokszor olyan fiatalokat is, akikről más nem gondolta volna; aztán egyszer csak, esetenként sok év múlva, beértek. Akadémiai, egyetemi rang nélkül érte ezt el, intézményi háttér nélkül. Napjainkból nem is tudnék hasonlóra példát mondani.
Volt az öregúrnak kalapja... tudják.
Mentes Tamás
Weöres Sándor versei a Magyar Elektronikus Könyvtárban