​A pápa is példálózott hőseivel – 40 éve halt meg Tolkien

Nem is értem, hogyan bukkant rá az én jó keresztanyám, akinek egy traktoros feleségeként hat elemije volt, 1981 tavaszán a A Gyűrűk Urára egy vidéki városka könyvesboltjában.

Az biztos, hogy könyves asszony volt, még a Sorstalanságot is elolvasta, de Tolkienről nem hallhatott, a nagy mű híre aligha juthatott el az akkoriban még szögesdróttal és elektromos riasztóval is elzárt Pinkamindszentre. Különben is Tolkien 1973. szeptember 2-án meghalt, a Réz Ádám által megkezdett, majd Göncz Árpád által befejezett fordítás 1981 húsvétja előtt került csak a magyar könyvesboltokba. És az éppen egy évvel ezelőtt eltávozott parasztasszony jóvoltából a kezembe is, mert úgy látta jónak, hogy gimnazista keresztfiát jó könyvekkel ajándékozza meg a nagy ünnepeken. Aki aztán – talán az akkori csúf idő miatt – a húsvéti szünetet olvasással töltötte, amit csak a családi étkezések és az alvás idejére szakított félbe. Így szaladt végig néhány nap alatt a három nem éppen vékony könyvön, és amikor a végére ért, el is szomorodott rendesen, hogy elfogyott a nagy és szép mese.

Tolkien fiatalon

Amelyet a dél-afrikai születésű és oxfordi iskolázottságú nyelvészprofesszor és filológus, John Ronald Reuel Tolkien 16 évig írt egyfolytában. No jó, csinált azért mást is korábban és menet közben, többek között megjárta az első világháború lövészárkait, oxfordi tanárként mesterséges nyelvet fabrikált, és meséket is írogatott felcseperedő gyermekeinek. Ezekből nőtte aztán ki magát első, Magyarországon szinte teljesen visszhangtalan regénye, A babó. Az 1937. szeptemberi megjelenés után, biztosan a kedvező fogadtatás hatására is, Tolkien hozzáfogott a folytatás, A Gyűrűk Ura megírásának. Amivel valami olyat alkotott, amihez hasonlót még író soha. A Gyűrűk Ura állítólag a múlt század legnagyobb példányszámban kiadott könyve, ami már önmagában beszédes adat. 16 év alatt akárhogy is nézzük, volt idő tökéleteset alkotni. Sőt, – mint ahogyan A babóhoz is – térképeket, illusztrációkat és festményeket is készített. Nem beszélve arról, hogy a saját maga által főművének tartott A szilmarilokon is folyamatosan, már az első világháborútól kezdve dolgozott. (A szilmarilokat végül legkisebb fia tette kiadhatóvá, átlagos rajongóknak csak az ötödik részét ajánlanám, amelynek ismerete nem árt a két nagyregényhez sem.)

Az első kiadás

Szokták azt is emlegetni, hogy a Tolkien által alkotott világ nem jöhetett volna létre a szerző katolicizmusa, mély vallásossága nélkül. Aminek eredetét rajongva szeretett és 12 éves korában elvesztett édesanyjánál kell keresnünk. A Jó fáradságos, megpróbáltatásokkal teli diadala a Rossz fölött a legtöbb világvallás tanaiban fellelhető, az viszont, hogy a Jó végső győzelméhez éppen a legkisebbek és a leggyámoltalanabbak hősies helytállása, áldozathozatala szükséges, már párhuzamba vonható a katolikus tanítással (és a mesékkel). Nem véletlen tehát, hogy az új pápa, amikor egyszer a folyton úton lévő emberről beszélt, Bilbó és Frodó példáját hozta fel. Akik többek között a reményt is magukban hordozták, no és nem hétköznapi nehézségek közepette kellett választaniuk a jó és a rossz között.

És megállták a helyüket, csak úgy, mint Tolkien is – vagy mint mondjuk az én keresztanyám.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2013.09.02. 14:45 • Címke: évforduló, irodalom