a rovat írásai
A kegyelemből agyonlőtt aradi ezredes
Igen, a 200 éve született örmény származású Lázár Vilmos nem is volt tábornok, csak az ezredesi rendfokozatot érte el, mégis halálra ítélték és kivégezték. Mivel éppen osztrák tábornoknak, Wallmoden altábornagynak adta meg magát, kegyelemből por és golyó általi halálra ítéltetett, nem akasztották, mint egy köztörvényest.
Milyen is volt ’56 egy vasi, vagy zalai faluban?
Mindenki ismeri 1956 októberének fővárosi eseményeit, arról viszont kevesebb szó esik, hogyan zajlott a forradalom és a hatalomátvétel mondjuk egy kis vasi, vagy zalai faluban. Ahol leginkább a rádiót hallgatva tudtak tájékozódni az emberek. A kérdést egy az adatbázisunkban fellelhető dokumentum segítségével próbáljuk megválaszolni.
Prágáé a Szláv eposz
Prága a jogos tulajdonosa Alfons Mucha Szláv eposz című festményciklusának, nem a Mucha család, döntött a prágai városi bíróság. A Szláv eposz tulajdonjogát John Mucha, Alfons Muchának, a szecesszió világhírű cseh mesterének unokája 2016-ban vitte bíróság elé.
Zárásig ingyenes a Nemzeti Ige-Idők című tárlata
A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) miniszteri keretének terhére a november 5-i zárásig ingyenesen tekintheti meg minden látogató a Magyar Nemzeti Múzeum Ige-Idők című kiállítását, jelentette be Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.
Utazás a 19. századba: teljes pompájában tündököl a zugligeti indóház
A Hűvösvölgybe tartó 56-os villamos vonalán még meglévő 19. századi, fából készített megállókhoz hasonló épületet tettek rendbe a Zugligetben. Az 1868-ban átadott zugligeti lóvasútvonal végállomásán 1885-re készült el a ma is látható indóház, amiben még tíz évvel ezelőtt is bérlakások voltak, állapota pedig folyamatosan romlott. Egészen mostanáig.
Seuso kincsei Fehérvárra utaznak
Vidéken először Székesfehérváron lesz látható a teljes Seuso-kincs, a Szent István Király Múzeum lesz ugyanis az október 29-én induló magyarországi vándorkiállítás első állomása.
Újra üvölt a palmürai oroszlán
Helyreállították és vasárnap Damaszkuszban kiállították a híres palmürai oroszlánszobrot, amelyet az Iszlám Állam terrorszervezet fegyveresei súlyosan megrongáltak a szíriai romváros első, 2015-ös megszállása alatt.
Érosz a Nagy Háborúban – kiállítás 16-os karikával
Nem kis feladatra vállalkozott a kecskeméti Katona József Múzeum szakembergárdája, amikor eldöntötték, hogy a Nagy Háború centenáriumára összehoznak egy tábori bordélyokat bemutató utazó kiállítást. A háború pillangói főcímmel futó kamaratárlat aztán nem véletlenül nagy népszerűségnek örvendezett eddigi állomáshelyein.
A kastély újra a régi fényében tündököl majd
Mintegy 19 millió lejjel (1,29 milliárd forinttal) támogatja az Európai Regionális Fejlesztési Alap a Kolozs megyei önkormányzat tulajdonában levő válaszúti (Rascruci) Bánffy-kastély felújítását, közölte csütörtökön a romániai Regionális Fejlesztés, Közigazgatás és Európai Források Minisztériuma.
Sissi és Magyarország Kínában
A Magyar Nemzeti Múzeum 2017 júniusában nagyszabású kiállítást nyitott a Sanghaj Múzeumban „Sissi és Magyarország – a magyar arisztokrácia fényűző élete a 17-19. században” címmel, amelyet csaknem 700 000 látogató tekintett meg. A kiállítás most tovább vándorolt: szeptember 27-én Pekingben, a Tiltott városban nyitják meg, ahol a közönség január 3-ig látogathatja – közölte a Nemzeti Múzeum.
Itt a Spintharus davidbowiei!
Hírességekről, többek között Barack Obamáról és feleségéről, Michelle-ről, David Bowie-ról és David Attenborough-ról neveztek el 15 újonnan felfedezett pókfajt, amelyeket a Vermonti Egyetem tudósai és hallgatói azonosítottak.
Emlékezet és lelkiismeret
10 holokauszt-emlékmű Európában, amit mindenkinek látni kell
A holokauszt magyar emléknapján körülnéztünk, hogyan emlékeznek Európában. A kínálat nagy, a holokauszt-emlékműveket összegyűjtő wikipédia-oldal több száz tételt számlál. A legtöbb ilyen emlékmű Németországban található: itt vannak a mintaadó alkotások – nemcsak a végeredményt, hanem az odavezető utat tekintve is.
Végtelen kőtenger
Németország központi holokauszt-emlékműve a hatmillió zsidó áldozatra emlékeztet. Szimbolikus már az elhelyezése is: a város kellős közepén, két futballpályányi területen terül el – nehéz elkerülni. Még a berlini fal leomlása előtt, 1989-ben kezdődött nyilvános vita arról, hogy az egykori Gestapo-területen, a hajdani birodalmi kancellária helyén emlékművet kellene állítani az összes európai zsidó áldozat emlékére, amely az elkövetett bűn nyilvános beismerését szimbolizálja. 1995-ben nyílt nemzetközi pályázatot írtak ki, 528 pályázatból választották ki a világhírű amerikai építész, Peter Eisenman tervét. Az előkészítést végig viták kísérték, a kiválasztott pályaművet is többször átdolgozták. 
fotó: Stiftung Denkmal für die ermordeten Juden Europas
Az emlékmű felállítására létrejött alapítvány a legszélesebb közvéleménnyel, a civilekkel és nemzetközi szimpóziumon is megvitatta a koncepciót. Végül 16 év előkészítés után, 2005. május 10-én adták át, azóta éjjel-nappal nyitva áll. A 2711 különböző magasságú és dőlésszögű betonsztéléből álló tájépítészeti alkotás felülről nézve hullámzó kőtenger, belülről megélve fenyegető és nyomasztó labirintus. Nincs rajta semmilyen felirat vagy magyarázat, de (éppen a viták eredményeképp) föld alatti információs központ is kapcsolódik hozzá, amely áttekinti a holokausztig vezető utat és név szerint felsorolja az összes áldozatot. Máig viták övezik (a mi Kertész Imrénk például nem szereti, turistalátványosságnak, a holokausztipar termékének tartja), de zarándokhely lett, csak az első két évben hétmillió látogatója volt.
fotó: Stiftung Denkmal für die ermordeten Juden Europas
| „Az emlékmű a holokauszt felfoghatatlanságához és elképzelhetetlenségéhez alkalmazkodva a tudatos és tudattalan térbeli elhelyezkedéséről alkotott hagyományos felfogásunkat megfordítja, s először – „fent”, a sztélék között – a látogatók érzelmeivel, majd később – a „mélybe” szállva, a kiállítást megtekintve – az értelmükkel igyekszik szóba elegyedni.” – írja róla Fehéri György. „Valószínűleg én voltam az emlékmű elképzelt optimális látogatója: a hülye turista, aki nem tud semmit, nem készült fel a látványosságra. Egyszer csak belecsöppen, és hagyja, hogy megragadja a hely hangulata. Teljesen átadtam magamat az érzéseknek, amiket a hatalmas fekete labirintus hozott létre bennem. Noha zsidó ősök utódaként mászkáltam a hatalmas, komor kőtömegben, ez semennyire sem érintett meg. Hisz számomra ez már nem más, mint családtörténet, egy mai magyar család története. Az kerített teljesen a hatalmába, hogy zsigerileg átéreztem: jézusmária, ezek tényleg, komolyan nagyon szégyellik magukat azért, ami történt, amit tettek.” (Mérő László: A szégyen emlékműve) |
Üres könyvespolcok
Visszafogott és intelligens a berlini Bebelsplatzon található emlékmű is, amely az itt lezajlott könyvégetésnek állít emléket. 1933. május 10-én több mint 20 000 könyvet vetettek máglyára itt: zsidó, kommunista, liberális és társadalomkritikus szerzők műveit. Micha Ullmann izraeli művész alkotását 1995-ben avatták fel. Az emlékmű egy 5x5x5 méteres föld alatti szoba, amelynek falait teljesen beborítják a fehér, üres könyvespolcok. Nappal és éjszaka világít a hiány, az elpusztított könyvek üres helye. A látogató felülről, egy plexiüvegen keresztül pillanthat be az üres szobába. Az emlékmű mellett két tábla tájékoztat: az egyik az ismert Heine-idézet („Ez csak előjáték – ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is fognak”), a másik a tényeket közli: „E tér közepén 1933. május 10-én nemzetiszocialista diákok több száz szabad író, publicista, filozófus és tudós műveit égették el.”
fotó: Wikipedia Creativ Commons
Elsüllyedő virágok
A roma holokauszt áldozatai emlékművének szükségességéről 1992-ben döntött a német törvényhozás. A koncepció viták során alakult ki, az érintett szervezetek között sokáig nem volt egyetértés alapdolgokban, például az áldozatcsoport megnevezéséről sem. Az elkészült művet 2012. októberében adták át Berlinben, a Reichstag tőszomszédságában. Dani Karavan izraeli művész alkotása egy kerek, fekete gránit alapzatú tó, közepén háromszögletű kőoszloppal, amelynek csak a teteje látszik ki a vízből (a koncentrációs táborokban barna háromszöggel különböztették meg a romákat), amelyre minden nap friss virág kerül. Ha a virág elhervad, az oszlop lesüllyed, majd újra kiemelkedik – friss virággal. A koncepció szerint a beláthatatlan mélységű tó az átélt szörnyűségek mélységére utal, míg a virág az élet, a gyász és az emlékezés jelképe. A talajból csak néhány centire kiemelkedő, rezzenéstelen víztükör a megbékélést sugallja. Mellette táblán olvashatjuk a porrajmos kronológiáját és Santino Spinelli olasz költő Auschwitz című versét.
fotó: Wikipedia Creativ Commons
Egyetlen bőrönd
A magyar újságíró, Zsolt Béla befejezetlen visszaemlékezésének címében Kilenc kofferre hivatkozik, amelyek kedvéért visszatért Budapestre, hogy aztán innen deportálják. Szlovénia első, 2010-ben felállított holokauszt-emlékműve visszafogottságában megkapó: egyetlen bőröndöt ábrázol. A muraszombati pályaudvaron áll egy üres pad, egyszerű felirattal („Az 1944. április és november között a Murántúlról deportált és meggyilkolt zsidók emlékére”), mellette a bőrönd. Muraszombat 1918-ig Magyarországhoz tartozott, majd Jugoszláviához került, de 1941-ben átmenetileg ismét visszacsatolták Magyarországhoz. 1944. április 26-án a magyar hatóságok az azóta lerombolt zsinagógába gyűjtötték össze a zsidókat, majd erről az állomásról deportálták őket. A szabályzat egy bőröndnyi holmit engedélyezett magukkal vinni.
fotó: Sammelsurium
Cipők a Dunaparton
2005. április 16-án avatták fel a pesti rakparton, a Roosevelt tér és a Kossuth tér között Pauer Gyula és Can Togay alkotását, amely azóta budapesti zarándokhely lett. 65 pár korhű bronz cipőt csavaroztak a partra az 1944-ben a nyilasok által Dunába lőtt zsidó áldozatok emlékére. A bronz cipők modelljei Máriássy Félix Budapesti tavasz című filmjében a Duna-parti jelenethez használt kellék cipők voltak, amelyeket a filmgyár raktárában keresett meg a szobrászművész. A film egyik főszereplője, a tragikus sorsú zsidó lányt játszó Gordon Zsuzsa egy interjúban elmondta, hogy balról a második cipő eredetijét ő viselte a filmben.
„Gyermekkorom rémületes érzései közé tartozott a Duna-parton meggyilkolt emberek története. Ezt az érzést mind a mai napig fel tudom idézni magamban. Ezért bír különösen nagy jelentőséggel számomra, hogy Pauer Gyula barátommal való közös elképzelésünk alapján megvalósulhatott ez az emlékmű, amely szülővárosunk emlékezetének e gyötrő és elfojtott darabját emeli ki a homályból, bizonyosságot téve arról, hogy Budapest nem adja meg magát a felejtésnek, és szembe mer nézni múltjával.” – írja az emlékmű megszületéséről Can Togay.
fotó: Wikipedia Creativ Commons
Emlékező macskakövek
Nem szokványos értelemben vett emlékmű a Gunter Demnig német szobrász által a kilencvenes évek közepén kezdeményezett és magánszemélyek adományaiból megvalósuló koncepció: a művész 10x10 cm-es réz emléktáblát helyez el az áldozatok egykori lakása előtt a földre. Minden tábla az „Itt lakott…” fordulattal kezdődik, tartalmazza az illető személy nevét, születési és halálozási évszámát és sorsának alakulását. Ezek a kis táblák a mindennapokban teszik átélhetővé a történelmet: megállítják, megszólítják, elgondolkoztatják a járókelőt. A projekt során a botlatókövek hálózatából hatalmas kiterjedésű emlékmű jött létre. Az első követ 1995-ben helyezte el Gunter Demnig Kölnben, ekkor még illegálisan. Azóta számos európai ország több mint 700 városában, több mint 32 ezer botlatókövet telepített. Magyarországra 2007-ben jött először. Azóta Budapesten és több vidéki városban (pl. Pécsen, Szegeden, Balatonfüreden, Makón) kerültek a járdákra botlatókövek a felejtés ellen.
Botlatókövek Budapesten
Férficsók egy filmen
A náci rezsim a homoszexualitást is üldözte. A polgári törvénykönyv 1935-ös szigorítása értelmében egyetlen csók is börtönhöz vezethetetett, ha férfiak között történt. (A leszbikus szerelmet a hatóságok nem tekintették ennyire veszélyesnek.) A hírhedt 175. paragrafus alapján ötvenezer ítélet született. Több ezer homoszexuális került a koncentrációs táborokba, jelük a rózsaszín háromszög volt. A homoszexuálisok sokáig ki voltak rekesztve az emlékezetkultúrából, a 175. paragrafus az NSZK-ban 1969-ig érvényben volt. A Bundestag 2003-ban döntött a az üldözött homoszexuálisok emlékművének felállításáról. Pályázat után 2008-ban adták át a művet, amely a berlini Tiergarten parkban áll. Michael Elmgreen és Ingar Dragset emlékművén egy ablakot kinyitva végtelenített film látható egy csókolózó férfipárról. (A filmet a szabályok szerint kétévente cserélik, egy szakértőkből álló zsűri döntése alapján. A filmeket, az eredetit és a mostanit, itt lehet megnézni.)
fotó: Wikipedia Creativ Commons
Segítő kéz a tengerparton
Svédországban, Höganäs partjainál két kitárt tenyér emlékeztet arra, hogy a svédek befogadták és megmentették a menekülő dán zsidókat. Dániában nyolcezer zsidó élt. Amikor a német megszállást követően a birodalmi megbízott követelte a deportálásukat, a dán kormány kilátásba helyezte lemondását. Miután 1943-ban mégis össze akarták szedni őket, a dán rendőrök megakadályozták, hogy a nácik bemenjenek a zsidók lakásába. Az egész társadalom a zsidók védelmére kelt, széles összefogással menekítették őket a semleges Svédországba. Tiltakozott a dán király és több egyházi vezető. Az üldözötteket elrejtette a lakosság, a rejtekhelyekről taxisok ingyen szállították őket a kikötőkbe, a hajósok ingyen keltek át velük a tengerszoroson. Három hét alatt 7200 dán zsidó érte el a megmenekülést jelentő svéd partokat, a holokauszt során 60 dán zsidó halt meg. Kerstin Ahlgren alkotását 2003-ban, a 60. évfordulón avatták fel.
Törékeny üveglapok
A holland zsidóknak nem volt ilyen szerencséjük. A holokauszt során meggyilkolt mintegy 200 000 nyugat-európai zsidóból minden második áldozat holland volt, így a térségben számszerűen és arányaiban is ez a közösség szenvedte el a legsúlyosabb veszteségeket. A 140 ezres zsidóság háromnegyede, több mint 100 000 ember pusztult el. Ehhez hozzájárult, hogy a holland zsidóság vagyonos volt, így megölésükhöz több érdek fűződött, és magasabb volt a kollaboránsok aránya is. Az amszterdami Wertheim parkban áll Jann Wolker 1977-es emlékműve. Mögötte táblán felirat: „Soha többé Auschwitzot”. Az emlékmű hat vékony, repedezett üvegtáblából áll. Az ég töredezett módon tükröződik benne, azt sugallván, hogy a holokauszt idején az ég sem lehetett tiszta, végtelen és kék. A holland társadalom viszonya az egykori tragikus eseményekhez ellentmondásos: sehol annyi zsidó kultúráról és a holokausztról szóló múzeum, kiállítás, gyerek- és családi program, virtuális és offline projekt, mint Amszterdamban. Nemrég jelentették be, hogy a legújabb, 2015-ben elkészülő amszterdami emlékművet Daniel Libeskind fogja tervezni, és rajta lesz a holokauszt minden holland áldozatának neve (102 000 név). Sokatmondó tény viszont az is, hogy Jann Wolker sérülékeny alkotását rendszeresen megrongálják, néha igen súlyosan.
| Tábla a Pantheonban A hányatott sorsú, a franciák által szégyellős-büszke iróniával kezelt Panthéonban tábla emlékeztet Franciaország Igazaira. Szövege: A nemzet hódolata Franciaország Igazainak. A gyűlölet és a megszállás idején Franciaországra szakadt éjszaka felszíne alatt ezerszám akadtak fények, amelyek nem voltak hajlandók kialudni. „A világ igazai” között megnevezettek és a névtelenül maradottak, e legkülönbözőbb származású és helyzetű nők és férfiak mentették a zsidókat az antiszemita üldözéstől és a megsemmisítő táboroktól. Bátran szembenéztek a fenyegető veszélyekkel, ők testesítették meg Franciaország becsületét, igazságossága, toleranciája és embersége értékeit.
|
Löwensohn Enikő
A történeti háttér a Holokauszt Magyarországon – Digitális tananyag diákoknak oldal felhasználásával íródott.