a rovat írásai
Nem a rák, méreginjekció végzett a költővel?
Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.
És elindult a nagy íróper
Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.
Segédmunkásból lett költő
Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.
Ishiguróé a Nobel
Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.
Hemingway tíz évesen képzeletben Európába utazott
Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.
100 éve született Szbó Magda - megemlékezés Debrecenben
Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.
Csesztve és Sztregova, Arany és Madách
Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.
Költő elvont gondolatisággal
Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.
Tompa a búslelkű verselő lelkész
Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.
Ma van a magyar dráma napja
A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.
King a rémkirály
Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.
A három nyulaktól Csutakig – Az 50-es években született gyerekkönyvek
Az 50-es években a legkiválóbb alkotók fordultak a gyermekirodalom felé, ha nem is önszántukból – múltidézés a Gyerekkönyv Napon.
A magyar gyermekirodalom manapság (nem utolsósorban egyes kiadók elkötelezettségének és befektetett energiáinak köszönhetően) virágkorát éli. Szerencsére, van mire alapozni ezt a konjunktúrát. A szépirodalom hagyományosan erős vonulata volt ez nálunk mindig; nem lehetetlen, hogy mindennek gyökere a karakteres népmeseanyag mély kulturális beágyazottságában rejlik. Írásunkban most az ötvenes éveket idézzük fel: azt a furcsa időszakot, amikor az irodalom legkiválóbb alkotói kényszerültek (részben hatalmi nyomásra) alkotni a műfajban, és ennek köszönhetően sorra születtek a mi generációnk gyermekkorára is nagy hatást gyakoroló szellemi alkotások.
A három nyulak leporelló 1952-ben jelent meg. Szerzője, az avantgárd költőnek indult Zelk Zoltán, aki népszerű, máig forgatott gyermekversek és mesék egész sokaságával gyarapította a magyar irodalmat, hányatott életutat tudhatott maga mögött. Akkor éppen a kommunista rezsim dédelgetett kedvenceként rendre jelentek meg a kor hatalmasságait hittel dicsőítő versei újságokban, folyóiratokban és kötetekben. (Később kiábrándult, ellenzéki lett, 1956 után a forradalomban betöltött szerepe miatt börtönbe került.) Zelk tiszta magyarsággal, kiváló stílusérzékkel megírt gyermekirodalmi művei jórészt az általa éppen 1952-ben megalapított, Kisdobos című lapban jelentek meg. A Kisdobosnak, évtizedekig talán a legfontosabb gyermekirodalmi fórumnak idehaza, sokáig főszerkesztője is volt. A három nyulak legjobb fordulatait mindenki ismeri, aki az elmúlt hatvan év során Magyarországon járt általános iskolába.
A kis gömböc szinte mindannyiunk fejében abban a kissé modernizált, szabályosra zárt leírásban van meg, amely Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmeséjében olvasható. Illyés, vita nélkül a korszak költőfejedelme, a politikában éppen kispadra szorult, alkotói energiáit a viszonylag nagyobb terjedelmű népmeseanyag átformálására fordíthatta. Nagy szerencsénkre! Mint nagyszerű szépíró, jó érzékkel és hatásosan ötvözte a modern prózaírás szabályai szerint tisztázott szöveget a jellegzetes népies kifejezésekkel, fordulatokkal, és ezzel talán mindennél többet tett utóbbiak (és így a mesék) megőrzéséért a későbbi évtizedekre. A kis gömböc, bár nem ma divatos, félelmetes, alaktalan, túlvilági démon odaátról, mégis meghatározó mesehős egész generációk számára. (Az először 1953-ban megjelent kötetet Kormos István szerkesztette.)
Misi Mókus, Tersánszky Józsi Jenő halhatatlan vándora ugyanebben az évben, 1953-ban került az ifjú olvasók elé (Misi mókus kalandjai). A vitathatatlan tehetségű, de megregulázhatatlan írót a korszak ideológusai próbálták beilleszteni a hivatalos kánonba, vagy legalábbis igyekeztek ott megtűrni életművét. Tersánszky alkatilag nehezen volt erre alkalmas, és tréfás történetek keringenek arról máig, hogy személyes szerepeltetése időnként milyen kínos következményekkel járt a kultúrpolitikára nézve. Az örökké termő fáig (meg onnan haza) csetlő-botló, életrevaló mókus rendkívüli kalandjai során tisztességes erkölcsi tanulságokkal gazdagodik. A biztos kézzel megírt, modern hangú mese igazi civil kurázsira tanítja a tanuló ifjúság egymást követő generációit már évtizedek óta.
Foky Ottó Misi mókus bábfigurája egy évtizeddel később
A gyermekvers sokak fejében szinte azonos Weöres Sándor rengeteg kiadást megélt, Bóbita című könyvével (első kiadás: 1955). A roppant és sokrétű tehetséggel megáldott, de a hivatalos kommunista kultúrpolitika által formalistának bélyegzett költő hét év mellőzés után jelenhetett meg ismét önálló kötettel. Kissé közhelyesen elmondható, hogy a Bóbita után nem lehet ugyanúgy gyermekverset írni, mint előtte. Az bizonyos, hogy az irodalom berkein belül ezzel a kötettel vált a korábban kissé lenézett, alacsonyabb rendűnek gondolt műfaj a többivel egyenlő rangúvá. Ami a kötet verseit illeti, tucatnyi vált közülük közkinccsé, a mindennapok beszélt nyelvének részévé, szinte mindenki által fejből tudottá a címadó verstől a Galagonyán, a Mély erdőn ibolya-virágon át a Kutya-tárig.
Vackor, Kormos István hőse, ugyancsak egy 1955-ben megjelent kötetben látott először napvilágot (Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról). A fiatal, egyéni hangú, indulásakor leginkább a népi szürrealizmushoz közel álló Kormost könyvkiadói állása akkor már évek óta a gyermekirodalomhoz kötötte. Szerkesztőként sokat tett a műfaj elismertetéséért és a fiatal olvasók generációinak felneveléséért; saját életművével annál kevesebbet törődött. Hogyan alakult volna a legendás bohém személyes életútja, ha mások a politikai körülmények? Aligha megválaszolható a kérdés. De Vackor, a lompos, loncsos és bozontos mackó, ő megmarad.
Az első kiadás
A Csutak nevű kobaksipkás kisfiú (gyermekkorunk jóbarátja) alkotója, Mándy Iván, a háború után az irodalom megújítását célul kitűző, fiatalokból álló szellemi csoporthoz, az Újhold-körhöz tartozott. A kultúrpolitika által felszámolt műhely perifériára került tagjaként, a negyvenes évek végét követően, egzisztenciális kényszerűségből vállalt el munkákat, így gyermekeknek szóló hangjátékok készítését is a Magyar Rádióban. Jól kitalált, sokakban azonosulást keltő Csutak-figurája és a korabeli Budapest atmoszférájának érző megörökítése 1957-ben jelent meg először kötetben (Csutak színre lép).
Felmerülhet az olvasóban, hogy e cikk írásakor egyszerűen sorra vettem a kor legendás irodalmárait, és megnéztem, mit csináltak éppen. Nem így történt; a gyermek- és ifjúsági irodalom akkoriban született legendás alkotásait írtam egymás mögé. Véletlen-e, hogy a két lista majdnem azonos eredményt hozott? Aligha.
Az MDP kultúrosai bizonyára nem szándékosan működtek közre a dolgok ilyen irányú alakulásában.
Úgy tűnik, valóban van olyan fajta írói tehetség, amellyel bármihez nyúlhat az ember, értéket hoz létre. Nem minden alkotói talentum ilyen (mások is írtak gyermek- és ifjúsági műveket akkoriban, sőt, nagyon is sokan, köztük más jeles írók, költők is: Kassák Lajos például, vagy a képregénykultúra felé kitekintő – előre látó? – Kuczka Péter), de az olvasói siker, elismerés talán kevésbé díjazta őket. Nem is szólva arról a csak hosszú távon megfigyelhető jelenségről, hogy mi épül be a generációk közös olvasmányélményei közé, és mi nem.
Ebből a szempontból a magyar olvasóknak kivételes szerencséjük volt ezekkel a talán nem teljesen maguktól született remekművekkel.
Mentes Tamás