​„Mindig a kín volt ólmos ostorom, mindig magány a mély monostorom”

1885. március 29-én, 130 éve született Kosztolányi Dezső, a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja.

„Csak hús vagyok. Csak csont vagyok.
Gép a fejem. Gép a kezem.
De ami elmúlt, azt tudom.
Sírtam, nevettem az uton.
Én, ember, én. Emlékezem.”

1885. március 29-én született Szabadkán, Kosztolányi Árpád iskolaigazgató és Brenner Eulália gyermekeként. Unokatestvére Brenner József, vagyis Csáth Géza író, orvos, többek között az Ópium, és az Elmebeteg nő naplója szerzője.

A középiskola elvégzése után, 1903-tól a budapesti bölcsészkar magyar–német szakos hallgatója lett. Itt ismerkedett meg Babits Mihállyal, Juhász Gyulával, és kötött életre szóló barátságot Karinthy Frigyessel. Nem sokkal később már újságíróként jelennek meg cikkei a Szeged és Vidékében, valamint a Bácskai Hírlapban. 1907-től A Hét is rendszeresen hozta verseit, műfordításait, kritikáit. Ugyancsak ebben az évben jelenik meg első verseskötete, a Négy fal között címmel.
 

A dolgozószobájában

A kifejező cím jelképes utalás e korai versek hangulatára, motívumaira, a bezártság-érzet, az otthontalanság, Schopenhauer és Nietzsche filozófiája érződik a költeményekben. Jól szemlélteti mindezt az Egyedül című vers, amelyben a végtelen világűrben saját egzisztenciáját nem találó költő magányos szenvedését láttatja velünk:

„Egyszerre az ősfélelem legyűr,
a lég üres, kihalt a szó, a hang,
s én sáppadottan fekszem itt alant.”


Feleségével, Ilonával, és fiukkal, Ádámmal

1910-ben jelent meg mindmáig egyik leghíresebb verseskötete, A szegény kisgyermek panaszai a 20. századi magyar líra meghatározó jelentőségű alkotása, amelyre szignifikáns hatása volt Freud pszichológiájának. Kosztolányi saját gyermekkori élményeit tárja elénk, a freudi lélektan felhasználásával:

„Az iskolában hatvanan vagyunk.
Szilaj legénykék. Picik és nagyok,
s e hatvan ember furcsa zavarában
a sok között most én is egy vagyok.”

Ezen év végén ismerkedett meg Harmos Ilona színésznővel, három évvel később kötnek házasságot, fiuk, Ádám 1915-ben születik meg. Apját követve szintén az irodalomnak szentelte életét, Paul Claudel műveinek fordításával, vallásfilozófiával, és naplóírással is foglalkozott.
 

„Mint aki sínek közé esett…”

Az 1920-as években tér át az epika műfajára, ekkor jelennek meg sorra novellái, regényei. A Nero, a véres költő (1922) egyszerre császár- és művészregény. 1923-ban Thomas Mann intézett Kosztolányihoz dicsérő szavakat levél formájában e mű kapcsán: „…Örvendek, kedves Kosztolányi, hogy Önt mások előtt is üdvözölhetem e szép munkája alkalmából. A magyar névnek, melynek Petőfitől és Aranytól kezdve Adyig és Móricz Zsigmondig annyi hirdetője akadt, új becsületet hoz majd, és ifjúi nevét még inkább azok sorába lépteti, akik ma Európa szellemi és műveltségi életét jelentik”.

Ebben az időszakban írt további regényei a Pacsirta (1924), Az aranysárkány (1925), és az Édes Anna (1926).

Itt kell megjegyeznünk 1929-ben írt pamfletjét, melynek címe Az írástudatlanok árulása. Ebben Ady Endre költészetéről fejti ki – nem épp hízelgő – gondolatait. Különvéleménye óriási vitákat generált irodalmi berkeken belül. Ady személye akkoriban a magyar líra csúcspontját jelentette, ezért sokakat megrendített Kosztolányi Ady-ellenessége:

Jaj, be szép, hogy vagyok,
Jaj, be szép, hogy vagynak,
Jaj, be szép, hogy minden Való szép,
Jaj, be szép a Szép.
(Szép a Szép)

„Nem, tisztelt uraim, ez nem szép: ez rút és ostoba. Ez nyelvünk mélypontja, melynél mélyebbre már nem zuhanhat. Nem az a baja, hogy „érthetetlen”. Az a baja, hogy érthető…”

Míg Ady a „homo moralis” emberfajta megtestesítője volt („A homo moralis szigorú. A homo moralis kegyetlen önmagához és másokhoz. A homo moralis követelődző, egyoldalú, korlátolt. A homo moralis szakadatlanul ellentmond önmagának…”), vele szemben Kosztolányi „homo aestheticusnak” tekintette magát („Igazság helyett az ízlést emelte polcra, mely megbízhatóbb, irgalmasabb kalauz, az, aki nem áll se jobboldalon, a bégető, fehér bárányok között, se baloldalon, az ordító, fekete farkasok között, hanem egymagában áll, távol a nyájtól és csordától…”)
 

Karinthyról: „Ez a marha volt közöttünk az egyetlen zseni”

Kedvenc irodalmi hőse és alteregója, Esti Kornél 1933-ban jelenik meg először, majd később 1936-os Tengerszem című kötetben újabb Esti Kornél-történetek láttak napvilágot. A novellafüzér műfaját nehéz behatárolni, lássuk hát, mit is mond róla maga Esti Kornél: „Útirajz, melyben elmesélem, hol szerettem volna utazni, regényes életrajz, melyben arról is számot adok, hogy a hős hányszor halt meg álmában. Egyet azonban kikötök. Össze ne csirizeld holmi bárgyú mesével. Maradjon minden annak, ami egy költőhöz illik: töredéknek.”

A kettős személyiség (Doppelgänger) igen népszerű témává vált a 19-20. század fordulójának irodalmában, lásd például Dosztojevszkij: A hasonmás, Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe vagy Babits Mihály: A gólyakalifa című művét.

1933-ban mutatkoztak nála betegsége, a rák első jelei, 1934-től sorozatos műtéteken esett át, rádiumkezelésre Stockholmba is elutazott. Utolsó megjelent verses kötete a Számadás (1935), melynek verseiben felsejlik a közeledő halál gondolata (Halotti beszéd, Ének a semmiről, Könyörgés az ittmaradókhoz). Kosztolányi nagy létértelmező verse, a Hajnali részegség e kötet utolsó előtti darabja.
 

„Emléket hagyok itt, mely ércnél maradóbb…”

1936 augusztusában gégemetszést hajtottak végre rajta, ezután csak rövid időszakokra tudott megszólalni. Babits Mihályhoz hasonlóan neki is maradtak fenn beszélgetőlapjai, melyek segítségével tudott kommunikálni. 1936. november 3-án hunyt el.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

(Halotti beszéd)

Síremléke a Fiumei úti sírkertben (forrás: MaNDA adatbázis)

Nagy László

• Publikálva: 2015.03.28. 08:05 • Címke: évforduló