a rovat írásai
Nem a rák, méreginjekció végzett a költővel?
Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.
És elindult a nagy íróper
Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.
Segédmunkásból lett költő
Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.
Ishiguróé a Nobel
Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.
Hemingway tíz évesen képzeletben Európába utazott
Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.
100 éve született Szbó Magda - megemlékezés Debrecenben
Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.
Csesztve és Sztregova, Arany és Madách
Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.
Költő elvont gondolatisággal
Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.
Tompa a búslelkű verselő lelkész
Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.
Ma van a magyar dráma napja
A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.
King a rémkirály
Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.
„Ilyen módon csak énrám nézett”
A Kossuth Rádió néhány napja adott le egy 26 éve készült interjút Beck Judittal, Radnóti Miklós szerelmével, több versének ihletőjével. A beszélgetés dobozba került, mert az asszony nem akarta a feleséget, Gyarmati Fannit megbántani. A kapcsolat nem volt titok, de az egyik szereplő személyes perspektívájából csak most ismerhetjük meg.
Beck Judit a neves éremművész, a Nyugat címlapján is szereplő plakett alkotója, Beck Ö. Fülöp lánya volt. Berlinben és Párizsban tanult festészetet, itthon Csók István tanítványa volt a szentendrei művésztelepen. Radnótival már korán megismerkedtek, mivel Radnóti felesége, Gyarmati Fanni Beck Judit húgának osztálytársa volt, öccse, András (szintén szobrász) pedig Radnóti baráti köréhez tartozott. Egy társaságba jártak, például Szentpál Olga mozgásművész körébe. Akkoriban a baráti kapcsolatokat egyébként is nagyon komolyan vették és intenzíven ápolták, együtt jártak koncertre, színházba, a kultúra mindennapi fogyasztásához annak mindennapi kitárgyalása is hozzá tartozott. Beck Judit férjével, Dr. Gombosi György művészettörténésszel a háború kitörése után jött haza Párizsból, nagy nehézségek árán (kár volt annyira igyekezniük: férje, akitől akkor már elvált, a deportálás következtében halt meg; vö. Zsolt Béla és az ő Kilenc kofferének történetével.)
Csíkos ruhában Beck Judit, mellette Fanni, Vas István, Radnóti (forrás: PIM, Europeana)
1941-ben lobbant fel a hirtelen, leküzdhetetlen vonzalom a költő és a festőnő között, és egy évig tartott. Rövid, de intenzív kapcsolat volt, szinte napi rendszerességgel találkoztak, Szentendrén, a festőnő műtermében, vagy benn a városban. Radnótiban állandó volt a szorongó halálfélelem, amit ez a viszony oldani tudott – emlékezik Beck Judit. Együtt vidámak tudtak lenni a rettenetes korban: az Ilkovicsban kávéztak, majd nagy sétékat tettek a Rózsadombon vagy a Margitszigeten. A költő gyakran verseket is hozott neki, hozzá íródott a Zápor, a Két karodban, a Rejtettelek sokáig, a Bájoló, és a Harmadik ekloga, amiért az akkor már kibírhatatlan lelki meghasonlástól szenvedő költő bocsánatot is kért a feleségétől. A kapcsolat nem maradt titokban: barátaik elfogadták, mert szerették mindkettejüket – hangzik el az interjúban. Másrészt, az efféle „kettős örvények” nem voltak szokatlanok a társaságban, gondoljunk csak Vas István komplikált, többszereplős szerelmi viszonyrendszerére, öngyilkossági kísérletekhez vezető lelkifurdalásaira, amiről memoárjában beszámol ugyanebben az időszakban.
Beck Judit önarcképe, amelyet a költő 32. születésnapjára ajándékozott neki 1941-ben. A képet a közelmúltban a PIM vásárolta meg a Radnóti-hagyatékból.
Természetesen a feleség, Gyarmati Fanni is tudta, mi történik, és igyekezett férje költői teljesítményének szempontjából nézni a viszonyt: minden költőnek szüksége van múzsára, s ha ez a költészetének javára válik, legyen: „ha Miklós örül neki, örüljön.” Ugyanakkor nem tagadható féltékenysége és megbántottsága, ami Naplójának éles megjegyzéseiből is kitűnik:
| „1941. május 7. Mik egy önarcképet kap Judittól. Illetve kettő van ugyanegy lapon, illetve kettő van, tusrajz, azt hiszem. Hozzáírva olaszul az a verssor: »Ma örülj, ha vágysz örülni, a holnap bizonytalan«. Minek így célozgatni? Mondja meg nyíltan, ha szereti. Én igazán nem nézem rossz szemmel ezt a játékot, ha Miklósnak örömet okoz, örüljön. Csak a Gombosi van rosszul leplezetten megmérgesedve.” (Gyarmati Fanni: Napló) |
„A szemében minden tükröződött, a gyengédség és szorongás is” – Beck Judit fényképe Radnótiról... (forrás: PIM, Europeana)
...Radnóti, Salamon András, Gyarmati Fanni és Vas István ugyanezen a szentendrei kiránduláson (1941). Vas István később Beck Judit és Radnóti szerelmét is beleírta az Egy szerelem három éjszakájába (forrás: PIM, Europeana)
Hogy mi lett volna ebből a viszonyból, azt nem lehet tudni. Judit úgy emlékezik, hogy soha nem is gondolt arra, hogy feleségül menjen Radnótihoz, mert nem akarta a feleségétől elszakítani. De elhagyni sem tudta: megfogadták, hogy abba kell hagyni, aztán mégiscsak találkoztak. Viszonyuk komplikált volt, mint az élet általában: „Megbékélni nem lehet vele, de telnek a napok, a komplikációkkal együtt.” Hogy mit jelentett a gyakorlatban egy ilyen komplikáció, arról Vas István így számol be (álnevekkel). Ez az eset talán éppen azon a kiránduláson történt, ahol a fenti csíkos ruhás kép is készült:
| „Szentendre környékén abban az időben sok cigány élt, a vendéglő körül is ténfergett néhány. Sári (=Judit) arról kezdett el beszélni, hogy a cigányasszonyok általában összevissza fecsegnek, de neki az igazat szokták mondani – gyakran csak négyszemközt hajlandók vele beszélni. Ebben a pillanatban az egyik cigányasszony elindult felénk – jósolni akart a társaságnak. Heccből mindenki belement, Dési Huberékat kivéve. Csakugyan csupa badar közhelyet mondott nevetgélve, de Sári előtt megállt, jól ránézett és komolyan így szólt: – Maga a házasságban a boldogtalanságot tapossa. Idegen katonaviselt férfi tetszik magának. Darnói (=Radnóti), igaz, nem volt katona, csak munkaszolgálatos, de az nagy élmény volt neki, mindenki tudott róla. A cigányasszony pedig nemigen ismerte a különbséget a katonaság és a munkaszolgálat között (...). Sári elpirult, zavartan, de büszkén is, Darnói elfordult és rágyújtott, Bedő (=Gombosi) kínosan mosolygott, csak a szép Lola (=Fanni), Darnóiné ült civilizáltan, teljes nyugalomban. Az egész társaság is zavart volt, bár külsőleg nem látszott meg rajtuk. Miután a cigányasszony elvonult az összeszedett borravalóval, gyorsan fizettünk, aztán szétszéledtünk.” (Vas István: Azután) |
Radnóti életének és műveinek legjobb ismerője, Ferencz Győző életkísérletnek tartja ezt a nyílt, a másikat nem kisajátító viszonyt, amely minden szereplőt nagyon megterhelt. A feszültséget Radnóti és Fanni naplója is megörökíti. A feleség nagyvonalúságát jelzi, hogy amikor évtizedekkel később gondozta a Radnóti-napló szövegét, egyáltalán nem „retusálta” a történteket, mint ahogy saját naplójában sem.
| „1941. május 29. Irinél. Gombosiék, Dési Huberék, Pista, Hont Feri. Finom torták, békebeli vendéglátás, finom borok. Judit nagyon magabiztos. Nagyon tavaszi, új ruha öntudatával, és a hajában nagyon illatos a szekfű. Nekibúsulok és iszom, de felvidámít és jól érzem magam. Kicsit központ leszek, észreveszik az élénkségem, tudom, hogy tetszem. Csacsi, győzelmes érzés. Jaj, milyen butaság. Mik verseket kezd olvasni, nem sajátját, hanem Vörösmartyt, Aranyt, aztán Hont Feri is bekerül a varázslatba, ott ülünk háromig. Judit csupa indulat. Lehunyt szemmel, ökölbe szorított kezekkel fekszik az Iri díványán. Hideg ellenségességet érzek. Szép este volt.” |
Vas István szerint Radnótinak esze ágában sem volt szakítani a feleségével Judit miatt. Radnóti mutatta be Juditot Major Tamásnak, a színésznek és színigazgatónak, akihez 1945-ben Beck Judit férjhez megy és több mint 40 évet élnek le együtt. Vas István így írja le Radnóti zseniális „passzolását”:
| A közelünkben sétált Darnói (=Radnóti), Sárikával (=Judit) a karján, aki időközben elvált Bedőtől (=Gombosi), abban a reményben, hogy Darnói követi őt, és elválik Lolától (=Fanni). Lola ott se volt. De én tudtam, hogy Darnói szeretne már véget vetni a Sári meg az ő viszonyának – Bolond lennék elválni Lolától”, vallotta be nekem. Egyszerre megjelent Major Tamás. Persze Miklóshoz jött, de Darnói is jó barátja volt, oda is lépett a mi hármasunkhoz. Sárit addig nem ismerte, de most láthatóan azonnal tüzet fogott. Az is rögtön látható volt, hogy Sárinak ez jól esett – hirtelen fel is ragyogtatta egész nőiségét. Annyira, hogy Tamás velünk sétált négyesben, azaz, ők ketten elöl, mi meg a nyomukban Darnóival, aki egyszerre mellen ragadott, visszatartott, és azt mondta: – Hagyjuk őket. – Bámultam a lélekjelenlétét, ahogy egy ilyen helyzetben egy ilyen sorsdöntő „passzolást” ilyen mesterien tudott nyélbe ütni. Annyira, hogy Sári már nem is egyedül távozott, hanem Tamással.” (Vas István: Azután) |
Radnóti Miklós, Fanni és Salamon András (forrás: PIM, Europeana)
A feszült szituációnak a munkaszolgálatos behívók vetettek véget. Innen már csak néhány levél jött, amelyekre Beck Judit nem tudott válaszolni. Senki nem szerette őt úgy, mint a Radnóti – mondja, – de az egyik feldúlt, önmarcangoló levél hatására véget vetett a viszonynak. „Minél messzebb van az ember, annál inkább egy pontra kell gondolni” – mondja erről. Radnóti sosem tudta meg, mi volt a szakítás valódi oka, mert Fanni úgy informálta, hogy Judit Major Tamás miatt zárta le a kapcsolatot. Utoljára akkor látták egymást, amikor a költő utolsó alkalommal jöhetett haza a munkaszolgálatból. Ekkor már szó sem volt szerelemről: Major Tamással mentek fel hozzá, hogy rávegyék, hogy illegalitásba menjen, elbújjon – de ő nem ragadta meg a mentőkötelet.
Beck Judit 1945-ben, szentendrei műtermében (MTI Fotó/MAFIRT)
Beck Judit 1957-ben, háttérben Major Tamást Tartuffe szerepében ábrázoló festményével (MTI Fotó: Zinner Erzsébet)
„Mindketten azt adtuk ennek a szegény költőnek, amire képesek voltunk” – vonja le a következtetést Beck Judit 45 év távlatából. A dolgok tisztázására nem maradt idő, az élet drasztikusan választotta el őket. Beck Judit 1995-ben halt meg, Fanni pedig 70 évet élt le egyedül a Pozsonyi úti közös lakásban, a falon mindvégig ott lógott Beck Judit róla festett portréja.
Most, miután ő is meghalt, adásba kerülhetett az interjú, amelyet itt lehet meghallgatni (az adás után 60 napig, ezután a NAVA adatbázisába kerül):
1. rész
2. rész
Löwensohn Enikő