a rovat írásai
Nem a rák, méreginjekció végzett a költővel?
Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.
És elindult a nagy íróper
Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.
Segédmunkásból lett költő
Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.
Ishiguróé a Nobel
Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.
Hemingway tíz évesen képzeletben Európába utazott
Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.
100 éve született Szbó Magda - megemlékezés Debrecenben
Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.
Csesztve és Sztregova, Arany és Madách
Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.
Költő elvont gondolatisággal
Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.
Tompa a búslelkű verselő lelkész
Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.
Ma van a magyar dráma napja
A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.
King a rémkirály
Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.
100 éve született Szabó Zoltán
Ha a harmincas évek elején körkérdést tesznek fel fiatal bölcsészeknek
Budapesten arról, vajon kik lesznek a magyar irodalom meghatározó
figurái néhány évtized múlva, Szabó Zoltán biztosan az
első helyek egyikén végzett volna. És valami hasonló is történt; csak
nem úgy, ahogy bárki is képzelhette.Szabó Zoltán Baumgarten-díjas szociológus, író, irodalomszervező éppen száz éve, 1912. június 5-én született a fővárosban. Legendás köteteiben, A tardi helyzet és a Cifra nyomorúság címűben (a korszak hivatalos propagandája ellenében) plasztikus képet festett a harmincas évek szegénységének életkörülményeiről. 1939 nyarán meghirdette a szellemi honvédelem mozgalmát a terjeszkedő szélsőjobb befolyás ellen. A háború után aktívan politizált, majd 1949-ben emigrált, ezt követően leghosszabb ideig, csaknem 30 éven át Londonban élt. Nyugat-európai emigrációban hunyt el 1984. nyarán.
A piaristákhoz járt iskolába, mentora sokáig Sík Sándor volt. Itt kötött életre szóló barátságokat generációjának kiválóságaival. Diplomát nem szerzett: először gépészmérnöki karra járt, majd átiratkozott a bölcsészkarra, amit nem fejezett be. Egyetemi évei alatt Boldizsár Ivánnal, Hegedüs Gézával és Rónai Mihály Andrással Névtelen Jegyző címmel harcosan ellenzékinek szánt diáklapot szerkesztett. Öt számot raktak össze, olyan szerzők első megjelenéseire lehettek büszkék, mint Weöres Sándor, Örkény István és Thurzó Gábor. Sokat elárul Szabó Zoltán korán megmutatkozó szervezői képességeiről, hogy emellett a kor legjobb haladó, a rezsimtől legalábbis független irodalmáraitól is szereztek írásokat: Karinthy, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Tersánszky Józsi Jenő írásai emelték a színvonalat.
21 éves, amikor Boldizsár Ivánnal megalapítják a Fiatal Magyarság Szociográfiai Munkaközösségét. Cserkésztáborokat szerveztek Tihanyban, később másutt is. A táborok igazából a falukutatás célját szolgálták. Szabó azonban elégedetlen volt az esetleges eszközökkel operáló kezdeményezés eredményével, ezért ő maga kezdett tudományos vizsgálódásba a Mezőkövesdhez közel eső Tardon. A szociográfiai felmérés, amely 1936-ban A tardi helyzet címmel kötet formában is megjelent, elnyerte a Magyar Társaság és Falukutató Intézet monográfiapályázatát. Ez volt az első könyv a témában, és nagy hatásúnak bizonyult. Később az ő Cifra nyomorúság című munkájával indult a legendássá vált Magyarország felfedezése könyvsorozat is.
Szabó részt vett az rendszer ellenzéki erőit összefogó Márciusi Front megalakításában 1937. március 15-én. A következő évben aláírta azt a petíciót, amelyben 59 közéleti személyiség tiltakozott az első zsidótörvény ellen. Többféle állás után hosszabb ideig az ugyancsak ellenzékinek számító Magyar Nemzet újságírójaként működött, Szellemi honvédelem címmel vezetett rovatot. Nézetei miatt többször is bíróság előtt állt.
1940-ben éppen Párizsban tartózkodott, amikor a németek elfoglalták a várost. Svájcon, Olaszországon és Jugoszlávián át menekült haza, ennek története Összeomlás címmel kötetben is megjelent.
A háború alatt az antifasiszta ellenállás aktív részese volt. A német megszállás után bujdosott, majd 1945 elején Debrecenbe ment. Az ő feladata volt a hivatalos kormánylap, a Magyar Közlöny kiadásának megszervezése.
A koalíciós években a politika második vonalába került, a népi írók társaságában a Nemzeti Parasztpárt egyik vezetője lett. A Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) elnökeként és a Magyar Írók Szövetsége főtitkáraként dolgozott, emellett lapszerkesztőként is működött. 1947-ben újságíróként jelen volt a párizsi béke megkötésénél. Pártja 1947-ben vallás- és közoktatásügyi miniszternek jelölte, de nem vállalta a funkciót. A párizsi magyar követség kulturális titkárává nevezték ki, egyben UNESCO-képviselővé (a követ akkoriban Károlyi Mihály, aki néhány évre az apósa is lett). A Rajk-per kezdetén, 1949 júniusában lemondott állásáról, és Párizsban maradt. Két évvel később Londonba költözött át, az ottani emigráció egyik központi figurája lett. 25 éven át dolgozott a Szabad Európa Rádió (SZER) angliai szerkesztőségénél. Emellett működtette és szerkesztette a Látóhatár című folyóiratot.
Az ’56-os forradalom alatt naponta írta beszámolóit a budapesti eseményekről. Amikor a bukást követően barátját, Bibó Istvánt letartóztatták, sikerrel kérte érdekében Nehru indiai elnök közbenjárását. Néhány évig a Magyar Írók Szövetsége Külföldön főtitkára volt, ő intézte a szervezet sorozata, a Magyar Könyves Céh megindítását.
A magyar irodalom fáradhatatlan terjesztője volt külföldön. Ő maga már nem írt többé, sem szépirodalmat, sem tényirodalmat (nem is látogatott soha vissza Magyarországra), de folyamatosan dolgozott, cikkekkel, előadásokkal népszerűsítette a hazai kultúrát, sokat utazott, könyveket, kiadványokat szerkesztett.
Utolsó éveit Franciaországban, Bretagne-ban töltötte harmadik feleségével, Szekeres Zsuzsával (hozzá írt gyönyörű levelei néhány évvel ezelőtt megjelentek). E házasságból született lánya, Ágnes dokumentumfilmet készített Szabó Zoltánról Mon père s’appelle Zoltán (Apámat Zoltánnak hívták) címmel, a filmet több fesztiválon is nagy sikerrel vetítették.
|
Már 1939 áprilisában lelki mozgósításról írt a Magyar Nemzetben. Diagnózisként Adyt idézte: „Most alszik a magyar a magyarban.” Orvosságként Berzsenyit: „Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!” Saját diagnózisát így fogalmazta: „A magyarságot már esztendők óta két válság rázza, az egyik válság testi, és a társadalomban zajlik. Magyarjaink balítéletei, eszméik magyartalansága jelzik. Parasztjainkat elmulasztottuk jólétbe emelni egyrészt, s magyarjainkban romlik a magyarság másrészt. A képlet kísértetiesen mohácsi.” A cikk második passzusának alcíme: „Magyarosítani a magyarokat.” Itt olvasom: „odáig jutottunk, hogy középosztályunk jelentős részének már a nacionalizmusa sem volt magyar »Ihon a veszedelem, ihon az emésztő tűz!« – mondhatnánk Zrínyivel.” E sorok mai olvasójának gondolnia kell arra, hogy akkoriban Magyarország a hitleri Németország szövetségese volt, és cenzúra őrködött azon, hogy magyar újságok német érzékenységet ne sértsenek. Kiegészítendők tehát a mondatok. A nem magyar nacionalizmus német nacionalizmus, az emésztő tűz, a veszedelem német veszedelem. Zrínyi pátosza után Széchenyi programját idézte a cikk. Ő ugyanis „magyarosítani a magyarokat akarta.” (…) Az írók és újságírók feladata: „kiásni a szebb és teljesebb magyarság forrásait, megmutatni a magyart a történelemben, a magyart az irodalomban, a magyart a magatartásban, s megmutatni helyünket Európa többi népei között.” (…) Már e cikkben készen állt a szellemi honvédelem terve, az elnevezés nélkül. Ez utóbbi két hónap múlva, júniusban érkezett Svájcból. A Magyar Nemzet berni tudósítója, Katona Jenő adott hírt arról, hogy Svájc huszonkét kantonja törvényt fogadott el a szellemi felfegyverkezésről, az ország történelmének és a demokratikus értékeknek tanfolyamokon való oktatásáról. A példa ihlető volt. (…) Július 9-én indult útjára a rovat, amely nem volt más, mint a nemzeti múlt breviáriuma és képeskönyve. A rosszabbodó politikai helyzet miatt nem sokáig maradhatott meg, de az író Magyar Nemzet-beli cikkei a lap fennállásáig, 1944 márciusáig a szellemi honvédelem jegyében íródtak. (Kemény István: Szellemi honvédelem – Szabó Zoltán írásainak első kötete, Beszélő Online) |
Születésének centenáriumára az Országos Széchényi Könyvtár kiállítással emlékezik.
A Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítással ünnepli.
A Politikatörténeti Intézet tudományos konferenciája.
Mentes Tamás