a rovat írásai
Nem a rák, méreginjekció végzett a költővel?
Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.
És elindult a nagy íróper
Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.
Segédmunkásból lett költő
Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.
Ishiguróé a Nobel
Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.
Hemingway tíz évesen képzeletben Európába utazott
Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.
100 éve született Szbó Magda - megemlékezés Debrecenben
Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.
Csesztve és Sztregova, Arany és Madách
Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.
Költő elvont gondolatisággal
Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.
Tompa a búslelkű verselő lelkész
Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.
Ma van a magyar dráma napja
A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.
King a rémkirály
Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.
Szeretők, formabontó regények és filmek
1996. március 3-án halt meg Marguerite Duras francia írónő, akire A szerető című önéletrajzi ihletésű regény szerzőjeként, a Szerelmem, Hirosima című film forgatókönyvírójaként, vagy az India Song című film rendezőjeként is emlékezhetünk.Marguerite Donnadieu néven született 1914. április 4-én Saigon Gia Dinh nevű külvárosában, szülei a francia kormány által indított program keretében költöztek az akkor francia gyarmat Indokínába. Hétéves volt, amikor matematikatanár apja meghalt, tanítónő anyja ezután a viszonylagos jómódból a szegénysorba jutva nem túl sikeres vállalkozásokba fogott, hogy a három gyermeket eltartsa. Marguerite még gimnazistaként ismerkedett meg egy fiatal és gazdag kínai férfival, akinek a szeretője lett, ezt a kapcsolatot elevenítette fel később A szerető című regényében, amelyért 1984-ben Goncourt-díjat kapott. A művet meg is filmesítették, az erotikus jelentekben nem szűkölködő alkotás nagy sikert aratott, de az írónő tetszését nem nyerte el.
Érettségi után Franciaországba utazott, Párizsban az egyetemen matematikát, jogot és politikatudományt hallgatott, majd 1941-ig a Gyarmatügyi Minisztérium munkatársa volt. 1943-ban publikálta első regényét Les impudents (A szemérmetlenek) címmel, ekkor vette fel a Duras nevet (apja családja ebből a dél-franciaországi faluból származott). Franciaország német megszállása idején első férjével, a költő Robert Antelme-mel együtt a francia ellenállás tagja lett Morland kapitány, azaz François Mitterrand későbbi elnök csoportjában. Duras belépett a Francia Kommunista Pártba is, amellyel 1954-ben szakított ugyan, de mindvégig baloldali elkötelezettségű maradt. 1947-ben másodszor is férjhez ment, az új férj, Dionys Mascolo is író volt. Házasságukból, amely 1956-ban válással végződött, egy fiú született.
1950-ben jelent meg első igazán jelentős, önéletrajzi ihletésű regénye, a Gát a Csendes-óceánon, amelyet sokan Steinbeck műveihez hasonlítanak. Az ötvenes évek közepén több könyvét is kiadták, ekkor alakultak ki prózájának fő jellemzői: a gondosan szerkesztett, a köznapi nyelv beszédfordulatait használó dialógusok, a cselekmény minimálisra szorítása, az atmoszférateremtő képesség, az oldott, lírai, mégis szenvedélyes hangnem. Az ötvenes évek végén az algériai háború ellen írott harcos cikkeivel megkezdődött újságírói pályája. 1958-ban látott napvilágot Moderato cantabile című kisregénye, egy gyáros felesége és egy munkás szenvedélyes szerelmének története. Világhírnevet az egy évvel későbbi Szerelmem, Hirosima című film forgatókönyvével szerzett, az Alain Resnais által rendezett nagy sikerű film forradalmian újnak számított stiláris eszközeivel, filmnyelvi eredetiségével. A filmért Duras-t Oscar-díjra is jelölték a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában.
1961-ben megírta az Ilyen hosszú távollét című, szintén kedvező fogadtatású Henri Colpi-film forgatókönyvét. A hatvanas-hetvenes években sorra jelentek meg regényei, kisregényei, és megkezdődött filmrendezői pályafutása is, amelyet olyan alkotások fémjeleznek, mint a Jaune le soleil (Sárga a nap), a La femme du Gange (A Gangesz-parti asszony) és az India Song, amely elnyerte a Francia Filmakadémia nagydíját. A közéleti szerepe is jelentős volt, részt vett az 1968. májusi eseményekben, 1971-ben egyike volt az abortusz büntethetőségének eltörlését követelő kiáltvány aláíróinak.
| „Durasnál a mozdulatlan felszín mögött mély szenvedélyek rejlenek, ezek határozzák meg döntően a regények főszereplőinek felszínen megjelenő, józan észnek és táradalmi normáknak ellentmondó viselkedését vagy életmódját. Az érzelmeket nem kialakulásukban, fejlődésükben mutatja be, ahogy azt egy hagyományos regény elbeszélője tette volna, hanem tényszerűen rögzíti azokat az apró jeleket, amiket a helyszínen jelenlévő, a szereplőket nem ismerő szemlélő észrevehetett volna, ha figyelmesen nézi az eseményeket. Az elbeszélés hangvétele semleges, kívülálló, akárcsak az Új Regény más képviselőinél, az elbeszélő nem kötődik érzelmileg szereplőihez. Duras azonban leírásait költői hangvételű megjegyzésekkel színesíti, aminek köszönhetően az olvasónak mégis kialakul valami viszonya a figurákhoz. Elbeszélője nemhogy nem mindentudó, de még sokszor abban is bizonytalan, amit tud (hiszen csak megfigyeléseire támaszkodhat, s azok nem megbízhatóak), és elbeszélése váltakozó nézőpontokat tükrözhet, hiszen sok mindent csak egyéb szereplők elbeszéléséből, pletykákból, mások következtetéseiből ismer. Kérdés azonban, hogyan adaptálható egy ilyen elbeszélési mód a filmre?” (Vajdovich Györgyi: Antiregény és antifilm, Filmkultúra, 1995/4) |
1975-től állapota egyre rosszabbodott, depressziós lett, alkoholon és nyugtatókon élt. Íróként továbbra is sikert sikerre halmozott, 1977-ben megjelent a Naphosszat a fákon című kisregénye, amelyért Jean Cocteau-díjat kapott. 1980-ban toppant be életébe a nála harmincnyolc évvel fiatalabb egyetemista fiú, Yann Lemée (az írónő Yann Andréa néven hívta), aki mellette maradt haláláig. Különös, félig szerelmi, félig alkotói kapcsolatukról Ez a szerelem címmel rendezett filmet Josée Dayan, az írónő szerepében a zseniális Jeanne Moreau-val. Az írónőn 1994-ben a végső hanyatlás jelei mutatkoztak, cirrózisa és tüdőtágulása is volt. 1995-ben megjelent életművét lezáró kötete C'est tout (Ez minden) címmel, majd nem sokkal később, 1996. március 3-án párizsi lakásában elhunyt.
MTI/mandarchiv