Országos hatókörű kulturális logisztikai, valamint digitalizációs központ, egy „igazi kultúrgyár″ épülhet fel a volt 11-es huszárlaktanya műemléki védettség alatt álló épületeit is megújítva Szombathelyen – közölte csütörtökön Puskás Tivadar (Fidesz-KDNP), Szombathely polgármestere.
Kedves Olvasó! Mindenek előtt köszönjük, hogy a kultúrával foglalkozó számos internetes oldal közül bennünket is érdeklődéssel lapozott. A MaNDA, mint közintézmény feldarabolása után e honlap kiadója a Forum Hungaricum Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság lett, feladata pedig az archívum gyarapodásának bemutatása, cégünk törekvéseinek ismertetése. Ezekhez a célokhoz egy új felületet készítettünk, ahol mindig elérhető lesz a most búcsúzó mandarchiv.hu is.
Hát, ha már egyszer eljutottunk Tihanyba, nem mehetünk el szó nélkül a félsziget legismertebb attrakciója, a visszhang mellett sem. Ami minden ellenkező híresztelés ellenére működik, és egészen pontosan hét egymás után gyorsan elhadart szót képes „visszamondani” a templom fala. Például azt, hogy „Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar!”
Huszonhárom percben mutatta be az Echo Televízió a Forum Hungaricum Nonprofit Kft. által működtetett két ózdi intézményt, a Nemzeti Filmtörténeti Élményparkot és a Digitális Erőművet. Az október 14-én, szombaton adásba kerülő műsorban az építész tervező mellett megszólalt a két intézmény és a Forum Hungaricum vezetője is.
Sok szó esett már ezen a felületen a két világháború közti falu életéről. Megismerhettük a tisztségviselőket, a falu tekintélyeit és mesterembereit is. Csak még magáról a parasztról, a falu lakójáról nem nagyon esett szó. Pedig ők adták akkoriban az ország lakosságának legnagyobb részét. Nézzük hát meg, mit csinált a magyar földműves az esztendő hónapjaiban. Nézzük meg már csak azért is, mert ez is egy elsüllyedt világ, azok a tevékenységek, szokások rég a múlté lettek, amik meghatározták a falusi ember életét akkoriban.
Nem is ez a korsó az érdekes most nekünk, bár egészen szép darab. Hanem a megtalálójával, Dornyay/Darnay Bélával foglalkozunk most. Aki amerre járt, mindenütt múzeumot alapított. Emellett 11 évig áldozópap is volt, és piarista szerzetes.
A jó Károly Róbert királyunk pedig annyi mindent tett itt, hogy azt kár is lenne egy cikkbe belezsúfolni. Hogy aztán némi képet kapjunk a 14. század elejének magyarországi viszonyairól, nézzük csak meg jobban az első vegyesházi uralkodónk hatalomra jutását.
Hogy mikor találkozhatott a Túrkevéről induló szobrász, Finta Sándor Walt Whitman költészetével, azt nem lehet tudni biztosan. A Szabó Lőrinc, Babits és Füst Milán által is fordított verseit leginkább eredetiben, angolul olvashatta, hiszen 1923-tól New Yorkban élt. Az viszont biztos, hogy tetszett neki ez a fajta költészet, ezért is készülhetett el a túrkevei Finta Múzeum által most 3D-ben tanulmányozható kis éremmel.
Gyulaffy kapitány uram Csobánca után illenék szólni Tihany váráról,
pontosabban várairól is. Mert a félszigeten már 5000 évvel ezelőtt állt
egy földsánc, s rómaiak pedig az átkelő védelmére őrtornyot emeltek, és
ez így ment tovább egészen 1683-ig, amikor Tihany a töröknek mindig
sikeresen ellenálló földvára a levegőbe repült. Vagy eltalicskázták.
A két világháború közötti falu egyik fontos közintézménye volt az éppen idén 150 éves Magyar Királyi Posta által fenntartott és működtetett postahivatal. Ahol a távíróval párhuzamosan a telefon is működött, ahol fel lehetett adni a leveleket és a táviratokat. Amiket aztán „házhoz is szállított” a postás, akit kézbesítőnek is neveztek. Az első emancipált munkahelyek egyike volt, a postáskisasszony kezelte az elektronikus masinákat, de ki is hordta a leveleket, ha nem volt önálló kézbesítője a hivatalnak.
III. Béla királyunkról pedig csak jót mondhatunk, konszenzus van arról a történészek között, hogy az ő uralkodása alatt volt a legerősebb, leghatalmasabb az Árpád-ház. Magyarország pedig – legalábbis a királyi bevételeket tekintve – megelőzte Franciaországot és Angliát is.

A MaNDA az idén először vett részt a Múzeumok Éjszakáján, mindjárt három helyszínen is, kultfilmekkel, kertmozival, játékokkal, tárlatvezetéssel, oldtimer show-val és online közvetítéssel.
Nyitott archívum
Archívum? Az érdekes lehet... – hangzik az elismerő, de kissé bizonytalan reakció, ha a munkahelyemről beszélek. Ezen az éjszakán a Budakeszi úti intézmény is megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt.

Az előtérben elhelyezett, különböző témák köré rendezett tablók a filmkészítés nézők számára kevésbé ismert oldalát mutatták meg a hét órakor már sorban álló érdeklődőknek. Kurutz Márton filmtörténész–restaurátor képválogatása és előadása nem az ismert filmfotókat és sztárokat, hanem a filmgyártás és -megőrzés kulisszatitkait állította a középpontba. Az utómunka, a műtermi és külső felvételek, a haditudósítók vagy az amatőrfilmesek világába pillanthattunk be néhány színes történet erejéig. Sok érdekesség derült ki a film névtelen háttérmunkásairól: olyan stábtagokról, akiknek neve több tucat film főcímén szerepel, de nevük, pláne arcuk aligha ismerős. Megtudhattuk, hogy a forgatás a világ (majdnem) legunalmasabb tevékenysége, ezért a forgatás szüneteiben a sztárok sminkben, jelmezben is képesek bárhol elaludni; vagy hogy a City moziból hogyan lett Szittya, majd Szikra a történelem viharai során. A történelmi és filmtörténeti bevezető után a technikára koncentráltunk: előkerültek régi filmfelvevő és filmvetítő eszközök is, a tárlatvezető a filmszalagot mint fizikai hordozót mutatta be; megnézhettük, hogy működik a vágóasztal, vagy hogy hogyan vehetjük észre, ha bomlani kezd a nitrokópia. Megcsodálhattunk egy filmtechnikai ereklyét: egy Debrie kamerát. Ez volt a legnépszerűbb filmfelvevő eszköz 1931-től egészen a hetvenes évekig (!). Olyan híres filmek forogtak Debrie kamerával, mint a Hyppolit a lakáj vagy az Álmodozások kora.
Kispéter István archivátor és Máté László raktáros egy másik útvonalon vezette végig a látogatókat. A hűvös filmraktárban arról hallhattunk, hogy az elmúlt évtizedekben hogyan, milyen forrásokból és milyen ütemben bővült a Filmarchívum állománya, hogyan történik az itt őrzött filmek beszerzése, felújítása, restaurálása, digitalizálása. Az előadásból elég hamar interaktív beszélgetés lett, szakemberek és mozirajongók közösen keresték a megoldásokat különböző muzeológiai, gyűjteményszervezési kérdésekre, a hosszú távú megőrzés és a minél szélesebb körű hozzáférhetőség biztosításának lehetőségeire.

Archivátor-mesék címmel Boronyák Rita dokumentumfilm-referens várta az érdeklődőket, s vezette be őket abba, hogy mi is az az archiválás. Olyan előadással készült, amelyben egyaránt volt szó a MaNDA belső, saját fejlesztésű adatbázisáról, és azokról a nemzetközi adatbázisokról, amelyekkel együttműködünk (EFG, MIDAS), de beszélt a MaNDÁt érintő általános információkról is. Az érdeklődők megkereshették, hogyan jeleníti meg a belső adatbázis a kedvenc filmjüket, milyen plakát, fotó van belőle, s hogy milyen állapotban vannak a kópiák. Az adatbázis egyes részei már most is elérhetőek online; a tervek szerint az online elérhető adatmennyiség pedig hamarosan dinamikusan és drámaian fog bővülni.
Bepillanthattunk a gépházba is. Kerékjártó Mihály mozigépész bevezette a látogatókat a digitális átállás miatt lassan muzeális értékűvé váló vetítőgépek kezelésének alapjaiba.

Rajzfilmet készíteni türelemjáték: nemcsak rajzolni kell szeretni, de egy kicsit megszállottnak is kell lenni, hiszen ahhoz, hogy egy másodpercre megmozduljon a főszereplőnk, ugyanabból a figurából 25 kis képet kell egymás után megrajzolni. Az este folyamán bárki, aki érzett magában alkotókedvet, és vállalta, hogy az asztal fölé görnyedve tölt pár órát, elkészíthette a saját filmjét, valódi filmszalagra. Ezen a szalagon kellett a filmkockákat szép sorban megtölteni rajzokkal, ún. fázisképekkel. Hogy végül valóban mozgókép szülessen a rajzfilm-kockákból, ahhoz a budaörsi Illyés Művészeti Akadémia szaktanára, Patrovits Tamás és két diákja, Módy Luca és Vezsenyi Tamás gondos és szakszerű útmutatása és segítsége kellett. A folyamatosan érkező és a rajzasztal körül nyüzsgő tucatnyi rajzoló között a hazai animációs szakma alkotói is feltűntek. Két nemrég végzett animációs tervező–rendező, Kiss Virág és Wonhaz Anna számára a számítógépes filmkészítés után igazi kihívást jelentett ez az ősi technika.
A sok információtól és a rajzolástól megfáradt vendég a vetítő sötétjében pihenhetett meg: a vetítőben 35 mm-es, az udvaron berendezett kertmoziban 16mm-es retro-ízű dokumentumfilmeket vetítettek: a téma széles skálán mozgott a beatkorszak úttörőitől a Piramis együttes klipjéig, a téeszelnök egy napjától a mindenre kiterjedő életmódtanácsokig.
Múzeumok éjszakája az Örökmozgóban
Ki gondolta volna, hogy több, mint száz ember érdeklődik a némafilmek iránt, köztük sok fiatal is?! 7 órakor már kisebb tömeg találgatta az előtérben, hogy az Idő van című filmben a gyufásdobozban vajon Cserháti Zsuzsa, Katona Klári vagy Tordai Teri énekel-e? (Cserháti Zsuzsa). Élettel telt meg a mozi. Sokan tanakodtak, hogy melyik filmet nézzék meg, merre menjenek tovább, mire jut még idő. A távozók elégedetten nyilatkoztak a programról, tetszett nekik a múlt század első évtizedeinek néma rövidfilmjeiből összeállított válogatás, s különösen az élőzenei kíséret, amely rövid időre átélhetővé tette a múlt század első évtizedeinek moziélményét. Többen életükben először jártak az Örökmozgóban és kifejezetten a zene miatt jöttek, amelyet az előzetes hirdetésektől eltérően nemcsak Darvas Kristóf, hanem még két kitűnő zenész biztosított. A 18 órakor kezdődő filmösszeállítást Darvas Ferenc, napjaink egyik legkiválóbb színházi zeneszerzője kísérte zongorán, aki számos filmhez, tévé- és rádiójátékhoz komponált zenét, és már sok némafilmet mutattunk be az ő zenekíséretével. 20 órától 22 óráig Darvas Kristóf zongorázott, 22 órától pedig a Zeneakadémia zeneszerzés szakos hallgatója, Kovács Adrián kísérte a filmeket.

Az előtérben lévő filmfotó-kiállításhoz filmtörténeti totó is kapcsolódott, amely közönségsikernek bizonyult. Több tucat látogató látott neki lelkesen, bár olykor csak hosszas töprengés után, néha csak okostelefon segítségével sikerült kiválasztani a helyes választ. (Nagyon jó volt a totó!) Aki legalább 10 találatot ért el – és odaballagott –, ajándék mozijegyet kapott. Több telitalálatos szelvény is született.
Meseautók mozgásban és a filmvásznon
Az Oldtimer Karaván a Magyar Közlekedési Múzeum parkolójából indult útjára. A Műcsarnok, a Vajdahunyad várában található Magyar Mezőgazdasági Múzeum, valamint a Szépművészeti Múzeum után a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Hagyományok Háza érintésével vonult fel a Várba. Az Országos Széchényi Könyvtár előtti rövid várakozás után – az arra sétálók és az oldtimerrajongók nagy bánatára – a Karaván tovább indult a Törley Pezsgőpincészet és Látogatóközponthoz. Az út során az érintett intézmények vezetői beszámoltak programjaikról, erről internetes kulturális televíziónk, a mandatv online közvetített. A menet a Törley Látogatóközponttól indult végállomására, a Szépjuhászné Gyermekvasúthoz, ahol a MaNDA filmvetítéssel várta a nézőket, s gulyással az oldtimerek vezetőit.

Jövőre folytatjuk!

Löwensohn Enikő
Archívum 1.
Archívum 2.
Archívum 3.
Archívum 4.
Archívum 5
Archívum 6.
Archívum 7.
Archívum 8. Kidőlt a rendezőasszisztens
Archívum 9.
Archívum 10.
Archívum 11.
Archívum 12.
Archívum 13.
Archívum 14.
Archívum 15.
Archívum 16.
Archívum 17.
Archívum 18.
Archívum 19.
Archívum 20.
Archívum 21.
Archívum 22. "A gép forog..."
Vendégkönyv 1.
Vendégkönyv 2.
Vendégkönyv 3.
Oldtimer Karaván 11.
Autósmozi
Örökmozgó: Majdnem tömeg
Örökmozgó: Fotók a totóhoz
Örökmozgó 3.
Örökmozgó 4. Filmszínház-muzsika

Egységes Nemzeti Oktatási és Kulturális Térinformációs Rendszer – Információk: tevékenység, képgaléria, rendezvények, dokumentumok.

Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com

Uralkodó, akit háromszor koronáztak meg – A 12 éves Caroberto a délvidéki Frangepánok, Subicsok és Babonicsok lefizetése után partra is száll Dalmáciában, és elindul Buda felé. Még tart a menetelés, amikor III. András hirtelen elhalálozik, így aztán Bicskei Gergely esztergomi érsek meg is koronázza valami sebtében előkerített koronával a 13 éves ifjút. Ez volt Károly Róbert első megkoronázása, amit még kettő követett.