a rovat írásai

Olga Picasso, a legtöbbet megfestett múzsa

Száz éve, 1917 februárjában találkozott először Pablo Picasso és első felesége, Olga Koklova ukrán balett-táncos. A párizsi Pablo Picasso Múzeum az évforduló alkalmából 350 alkotáson keresztül mutatja be a kubizmus mestere és Olga szenvedélyes történetét az Olga Picasso című kiállításon.

Pompeji Tácra látogat

A táci Gorsium látogatóközpontjában Pompeji – Élet és halál a Vezúv árnyékában címmel szombaton nyílik meg az a nagyszabású kiállítás, amely az egykor virágzó város életét és katasztrófáját mutatja be.

De negyedszer is lesújtott a hóhér bárdja

Tudjuk, a „mi lett volna, ha” nem történelmi kategória, de most mégis játszunk el kicsit a gondolattal: hogyan változik meg a történelmünk, ha 560 évvel ezelőtt nem sújt le negyedszer is a hóhér, Hunyadi László pedig életben marad? Sőt, mivel pártjának volt a legjobb hadserege akkoriban, még a birtokait is megtarthatja. Tizenkét évvel később született öccséből, Mátyásból sosem lett volna magyar király, könyvek, tudományok iránti érdeklődése miatt talán éppen a papi pályára irányította volna a család, míg a hadviselésben és politikában jártas László megszerezhette volna a koronát, a Hunyadi-párttal a háta mögött.

Goya, Francis Bacon és Hitler együtt

Egy Hitler-festmény is látható egy művészetről és őrületről szóló olasz kiállításon – közölték a Garda-parti Salóban rendezett tárlat szervezői.

Hatméteres szobrot kap szülővárosától Marx Károly

Hatalmas szobrot emelnek Karl Marx német filozófusnak, a kommunizmus egyik szellemi atyjának 2018-ban szülővárosában, a németországi Trierben születése 200. évfordulója alkalmából.

Kossuth Lajossal négyszemközt

Első alkalommal mutatja be március 15. alkalmából a Magyar Nemzeti Múzeum a Kossuth Lajosról 1852-ben készült dagerrotípiát. A szabadságharc vezetőjét közelről és csaknem teljesen szemből ábrázoló felvétel segítségével a látogatók szinte egyenesen Kossuth szemébe nézhetnek - mondta Varga Benedek főigazgató hétfőn Budapesten.

Előkerült Trenk báró száz éve eltűnt hüvelykujja

Több mint száz év után újra teljes Franz von der Trenck bárónak, Jókai Mór egyik közismert regényhősének a csehországi Brünnben őrzött múmiája. Bal kezének jó egy évszázada hiányzó, elveszettnek hitt hüvelykujját szerdán adta át a brünni kapucinus templom és kolostor elöljárójának Jirí Stivarnak Pavel Ciprian, a brünni városi múzeum igazgatója.

Zsidókat mentő antiszemita, aki a szlovák elnök szerint Hitler híve volt

Hatvan évvel ezelőtt adta fel a szervezete a küzdelmet gróf Esterházy Jánosnak, aki éppen a morvaországi Mírov várbörtönében töltötte ítéletét. Amit a halálról mérsékeltek előbb életfogytiglanra, majd pedig 25 évre. A család galántai ágából származó gróf addigra megjárta Csehszlovákia börtöneit, amikor pedig alkalma lett volna megszökni, nem tette azt, hangoztatva, hogy ezzel elismerné bűnösségét. A történethez az is hozzátartozik, hogy neveltetésénél fogva is antiszemita volt, de zsidókat mentett és a szlovák törvényhozásban egyedül ő nem szavazta meg a zsidóság kitelepítését.

 

Avarok a Nemzeti Múzeumban

A Kárpát-medencei avarok világába nyújt betekintést a legkorszerűbb technikai eszközök segítségével a Magyar Nemzeti Múzeum Életre kelt avarok című kiállítása.

Az elsőt ellopták, újra szobrot kap Schweidel vezérőrnagy

Emlékművet állítanak Schweidel József honvédtábornoknak szülővárosában, a vajdasági Zomborban – közölte értesülését csütörtökön a Magyar Szó című újvidéki napilap.

Ördögűző szerzetes az 1700-as évekből

Egy 18. századi zombori ördögűző ferences szerzetes mentalitását feltáró kötetet jelentetett meg a Balassi Kiadó. A könyv szerzője, Bárth Dániel az MTI-nek elmondta: mikrotörténeti munkájában nem végleges és megnyugtató válaszokat keresett, hanem sokkal inkább nyugtalanító kérdéseket igyekezett felvetni a bácskai városban történekkel kapcsolatban.

Művelődés összes cikke »

A Bakony egyben és folytatásokban

elsullyedt_vilagok_leadA Forum Hungaricum Közhasznú Nonprofit Kft. által tovább működtetett  adatbázis eljutott arra a szintre, hogy néhány kattintás után segítségével bele lehet olvasni Eötvös Károly egyik örökbecsű művébe, a Bakonyba. Méghozzá két úton is eljuthatunk a röghegység 18 és 19. századi történetét olvasmányosan feldolgozó munkához. A második kötetet pdf-ben közvetlenül lapozgathatjuk a mandadb.hu-n, vagy a Keszthelyi Hírlap két 1901-es számában is rálelhetünk a Sobri Jóska kalandjait taglaló fejezetekre.

Sobri Jóskával, a leghíresebb bakonyi betyárral már érintőlegesen találkozhattak ezeken az oldalakon, Eötvös Károlyról pedig egy hosszú cikket közöltünk halálának századik évfordulóján. Éppen ezért most az előbbi férfiú legendás alakját vesszük szemügyre, aki Eötvös Bakony című rendkívül olvasmányos visszaemlékezéseinek központi, vissza-vissza térő figurája is. És akinek legendái talán még a mai napig is élnek ott, ahol valaha tevékenykedett. A Vas és Veszprém megye határára telepített dabrókai csárda állítólag Sobrinak és embereinek egyik kedvenc helye volt, mert a söntésen át húzódott a megyehatár, így a vasi pandúrok elől elég volt áthúzódni az ivó „veszprémi” felébe, és persze fordítva. De aztán a Sobriról, jelleméről fennmaradt források ezt a megoldást nem támasztják alá, mert nem volt szokása megyehatárok és kifogások mögé bújni.

bakony
A könyv borítója (forrás: MaNDA adatbázis)

A körözési levelek szerint sudár termetű, fehér bőrű é csinos arcú legény volt, 1810-ben született Papp János néven a Vas vármegyei Bögöte Erdődi majorjában és még szinte gyermekfejjel összeütközésbe is került a törvénnyel. Egy többedmagával elkövetett disznólopás miatt két évre Szombathelyen leültették, és hát a „börtönszocializáció” már akkor is remekül működött, így büntetését kitöltve egy kitanult betyár jött ki valamikor az 1820-as évek végén a vármegyei börtönből. (A legendák szerint elcsábította a főfoglár feleségét, és az szöktette meg, de ennek természetesen nincsen nyoma a levéltárakban.) A törvényen kívül, de viszonylag csöndesen élt egészen úgy 1835-ig, amikor egy nagyobb rablás után kezdték komolyan venni társaival együtt. Ekkor már alvezére volt a dabronyi születésű Milfajt Ferenc, akinek megvolt a négy elemije, és több uraságnál is szolgált inasként korábban. Leghíresebb akciójuk a szolgagyőri Hunkár-kastély 1836 december 8-án történő szakszerű kifosztása volt. Az országos felzúdulás és a 100 aranyas vérdíj pedig arra késztette Sobrit, hogy két részre ossza a bandát. Milfajték a Vértes felé vették az irányt, de az alvezér egy csárdai veszekedés során egy véletlenül elsülő puskától megsérült és a pandúrok kezére került. 1836 decemberének végén akasztották fel Veszprémben.

bakony.
A Bakony folytatásokban (forrás: MaNDA adatbázis)

Sobri déli irányban menekült, végül a Somogy és Tolna határán fekvő Lápafőnél szorították sarokba. A pandúrok mellett a környékbeli ifjú fegyveres nemesek és ulánus lovasság is támadta a kis csapatot. Esélyük sem volt, Sobri nem akart akasztófára kerülni, ezért egy nagy tölgyfa tövében 1837. február 17-én szíven lőtte magát. Ott is van eltemetve, de hogy pontosan melyik tölgyfa alatt, nem árulhatom el. Eötvös könyvében benne van, csak el kell olvasni.

Pálffy Lajos

Mivel ez az első írásom a Forum Hungaricum Közhasznú Nonprofit Kft. által működtetett honlapon, bónuszként egy Sobriról és a lápafői csatáról szóló népdalt is idemásolok:

Lápafői erdőszélen  

Megütköztek ők a télen:

De hogy magát nem menthette,

Pisztolával agyonlőtte.

 

Lápafő határán búsul az a nagy fa

Híres Sobri Jóska aluszik alatta

Olyan mélyen alszik a feketeföldben

Nem is tudja, hogy a sírját fű benőtte

 

Sötét holló szállott a fa tetejére

Nézi, a sírt fejét sem fordítja félre

Lassan járj ott pajtás holló meg ne hallja

El ne szálljon onnajt Sobrit hadd sirassa

• Publikálva: 2017.01.04. 11:55