a rovat írásai

Proust is ott van az esküvői tömegben

Marcel Proust francia írót fedezte fel egy kanadai kutató egy 1904 novemberében készült filmfelvételen, amely egy párizsi templomot elhagyó esküvői tömeget ábrázol.

Új Rejtő-könyv a láthatáron

Eddig kiadatlan, kisebb terjedelmű Rejtő Jenő-szövegeket, levéltári dokumentumokat és fotókat felvonultató emlékkötet jelent meg a Szépmíves Kiadó és a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) gondozásában.

Csáth Géza nem volt varázsló

„A varázsló egy harminc éven aluli férfi, akinek arca már egészen szomorú, ráncos és kisgyerekes volt, a sok ópiumtól, cigarettától és csóktól, hamvazó szerdán, kora hajnalban haldoklott” – írja a 130 éve született Csáth Géza egyik, talán a legszebb novellájában. És mintha csak saját magáról szólna ez a mondat, hiszen már 23 éves korában beadta magának az első adag morfiumot, és aztán nem volt megállás. 1910. április 10-e után élete nem volt más, mint lassú haldoklás, hiába hangoztatta, hogy megéri a történet, mert 10 év alatt húszmillió évet is élhet a szerrel.

 

Bácsalmásra és Brazíliába utazik a Balassi-kard

Szikra János bácsalmási költő és Nelson Ascher brazil műfordító veheti át idén a Balassi-kardot kedden Budapesten – közölték a szervezők az MTI-vel.

Jaj, Hrabal Úr, hát maga már húsz éve nincs itt!

Jaj, milyen gyorsan elröppent ez a húsz esztendő Hrabal Úr, mert legalább is itt a földön gyorsulni látszik az idő. Nem tudom odafönn milyen sebességű a dolgok múlása, de itt nagy. És mindenféle ködök zavarják már a tisztán látást, de az biztos, hogy maga egészen jó írásokat tett közzé. Különösen arról az időről, amikor az Örökkévalóság gátján lakott a megszállott rézmetszővel, Valdimírkával. Ez meg még régebben volt, de jártam arra, és a kocsmák megvannak. És a Tigrisben is mérik még a 12-es pilsenit. Csak az a sok turista ne lenne…

Meghalt a Márai-díjas erdélyi író

Életének 65. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt Mózes Attila Márai Sándor-díjas prózaíró, irodalomkritikus, szerkesztő – közölte szerdán a Helikon című kolozsvári irodalmi folyóirat.

A szecsuáni hóhérok nyert Budaörsön

Szabó T. Anna nyerte el a legjobb drámáért járó fődíjat a XX. Magyar Drámaíró Versenyen, amelyet a Budaörsi Latinovits Színházban rendeztek meg a hétvégén a magyar kultúra napjához kapcsolódva. A legjobb előadás közönségdíját Pataki Éva kapta.

Tollforgató-verseny Budaörsön

Az idén Mezey Katalin, Pataki Éva és Szabó T. Anna ír egy éjszaka alatt színdarabot a Magyar Drámaíró Versenyen, amelyet ezúttal a Budaörsi Latinovits Színházban rendeznek meg január 21-én és 22-én a magyar kultúra napja alkalmából.

Hogy tudják, ki volt az a Mészöly Miklós

Vers- és prózamondó versenyt rendeznek Szekszárdon Mészöly Miklós (1921-2001) műveiből, a megméretéssel a rendezők a fiatalokhoz szeretnék közel hozni a Kossuth-díjas író életművét.

Aki le merte írni a gyilkosokról, hogy gyilkosok voltak

Halálának tizedik évfordulója alkalmából Budakeszin felavatták Nagy Gáspár Kossuth- és József Attila-díjas költő szobrát. Nagy Gáspár a Vas megyei Bérbaltaváron született 1949. május 4-én. Felmenői földművesek voltak. Gyermekkorának két meghatározó élménye a paraszti lét és a kereszténység volt. Ezekre alapozva merte leírni a sok hallgató között azokat a verseket, amik miatt aztán a rendszer lapszámokat zúzott be.

Tizenhét Oscar született a történetéből

Százhuszonöt éve, 1892. január 3-án született J. R. R. Tolkien angol nyelv- és irodalomtörténész, A Gyűrűk Ura című regénytrilógia írója.

Irodalom összes cikke »

Jaj, Hrabal Úr, hát maga már húsz éve nincs itt!

hraballead

Jaj, milyen gyorsan elröppent ez a húsz esztendő Hrabal Úr, mert legalább is itt a földön gyorsulni látszik az idő. Nem tudom odafönn milyen sebességű a dolgok múlása, de itt nagy. És mindenféle ködök zavarják már a tisztán látást, de az biztos, hogy maga egészen jó írásokat tett közzé. Különösen arról az időről, amikor az Örökkévalóság gátján lakott a megszállott rézmetszővel, Valdimírkával. Ez meg még régebben volt, de jártam arra, és a kocsmák megvannak. És a Tigrisben is mérik még a 12-es pilsenit. Csak az a sok turista ne lenne…

Aztán nem is lehetett rossz még az Osztrák Magyar Monarchiában megszületni, amikor Brnót még mindenfelé Brünnek hívták. És talán az sem volt nagy baj, hogy az igazi apa lelépett valamerre, és Hrabal Úr, a tisztes sörgyári könyvelő pedig „bevállalta” magát is. És nem csak vállalta, hanem tisztességben fel is nevelte, ami mindjárt nem ehetett egyszerű, hiszen maga komisz gyermek volt, és minden érdekelte sörgyár környékén (Nymburk?), csak a tanulás nem. Tényleg, Pepin bácsi valóban olyan eszeveszetten kiabált, mint az a jó Menzel úr rendezte filmből tudhatjuk? És hogyan lehet az, hogy annyira odavolt a katonaságért, pedig tudjuk ám, hogy a cseh ezredek, hát hogy is mondjam, nem voltak soha a helyzet magaslatán a Nagy Háborúban. Sőt, tömegesen álltak át az oroszokhoz, nem kis gondot okozva ezzel a magyaroknak és az osztrákoknak.

hrabal_kertesz_daniel
Hrabal a prágai Aranytigrisben, 1987-ben (fotó: Kertész Dániel)

Tényleg, mire is volt jó az a jogi kar, mire lehet használni a jogtudományt a jogtiprásról szóló évtizedekben. Mert Hrabal Úr, ön már nagyon korán találkozott a jogtiprással, a nyers erőszakkal. Legelőbb egy skatulyányi állomás forgalmistájaként a második világháborúban. Magán száguldottak át a keleti frontra tartó német vonatok, amiknek mindig elsőbbségük volt. Aztán meg a másik irányból megérkeztek az orosz tankok, hátukon a Moszkvában kinevelt kommunistákkal. És Ön mehetett a kladnói vasműbe hulladékvasat feldolgozni. Hja, érdekes társasága volt ott, az már biztos. Aztán amikor egy kicsit könnyebb lett volna, és még az írásainak a megjelenésére is volt esély, akkor, ’68 nyarán megint jöttek a tankok, sajnos a magyarok is. Ismertem is közülük tiszteket, hát Hrabal Úr, tiszta szeszpaszat banda volt, az egyik azért volt hónapokig betegszabadságon, mert tintásan magára rántotta a konyhakredencet.

boudnikhrabal
Vladimír Boudník Hrabal ihlette Cikkus című festménye

Ja, tudom, szerette a sört maga is, jó is maguk felé a sör, az már biztos. Már régen jártam arra, de sosem felejtem a pilzeni csak maguknál érezhető ízét, zamatát. Hogy miért nem tudják ezt az importra szánt üvegekbe, krómhordókba beletenni, azt már nem tudom. Az is lehet, hogy a sör az ugyanaz, csak az ottani levegővel érintkezve válik zamatosabbá. De hagyjuk is az italozást, bár a talán legjobb művében, ami a Vladimir Boudník művész úrral együtt töltött időről szóló, a Gyöngéd barbárban is folyamatosan italoznak. Bizony, és amikor attól rettegnek, hogy minden kocsma bezár, és meghordják aranyló sörrel a fürdőkádat, hát, volt idő, mikor engem is feszített ez az érzés. Aztán Hrabal Úr, elmúltak ezek az évek, mert elmúlik minden. Sosem felejtem viszont, amikor egy nejlonszatyorral, mackóban átruccant Budapestre, itt meg a kékharisnyák teljesen el voltak ájulva. És tudom valahol azt is, hogy maga ott a végén megpróbált röpülni. Mert már csak az volt hátra, a bizonyosság. Csak hát a galamboknak, mint hogyan az összes többi madárnak is, könnyűek a csontjai. Madárcsontok, mondhatnánk. Ezért is tudnak a madarak repülni, mi meg ezért is nem, de hát ezt tudta maga is igen tisztelt Bohumil Hrabal.

Pálffy Lajos

 

• Publikálva: 2017.02.02. 09:10

Digitális Irodalmi Akadémia