a rovat írásai

Jókai Anna Szalon a Várban

Irodalmi szalon nyílik a június 5-én elhunyt Jókai Anna író emlékére az I. kerületben. A Budavári Önkormányzat az Iskola utca 28. alatti épületében irodalmi esteknek, koncerteknek, közösségi összejöveteleknek biztosít majd helyet. A négy helyiségből álló közösségi tér ősztől új kulturális központként működik majd a kerületben – közölte az önkormányzat.

50 sort vagy 25 ezer karaktert Arany Jánosról

A Magyar Írószövetség, csatlakozva az Arany János születésének 200. évfordulójára meghirdetett emlékévhez, vers- és novellapályázatot írt ki 45. életévüket még be nem töltött alkotók részére új művek létrehozására.

Novellák a buszmegállókban

Hamarosan számos budapesti busz- és villamosmegállóban olvashatják az utasok az Álljon meg egy novellára! nevű irodalmi pályázat húsz legjobb művét.

Nobel-díjas író, aki már 28 éve halálra van ítélve

Június 19-én hetvenéves Sir Salman Rushdie indiai születésű brit író, akire a Sátáni versek című regényéért 1989-ben Khomeini ajatollah, Irán vallási vezetője fatvát, halálos kiközösítő ítéletet hirdetett.

Elkeltek Saint-Exupery vízfestményei

Félmillió euróért (több mint 150 millió forintért) kelt el szerdán egy párizsi árverésen Antoine de Saint-Exupery két vízfestménye, amelyeket A kis herceg című regényéhez készített.

A háborútól iszonyodó örök szerelmes

Száz éve halt meg az orosz hadifogságban Gyóni Géza, aki először írta meg versben a modern háború iszonyatát. Az 1914 novemberében született Csak egy éjszakára című költeményben ott sűrűsödik mindaz, amit egy vas és vérzivatarba vetett gondolkodó ember érezhetett. Márpedig Gyóni Géza mindig gondolkodó, érző, szerető ember volt, ezért is fordult már kamasz korában a költészet felé. Akár egy lovagkori dalnokhoz is hasonlíthatnám, aki szép verseket írt szíve hölgyéhez, miközben választottja már máshoz tartozott.

Mond igazat, kiverik a szemed

Jaj, hát 90 éves lenne, lehetne Sütő András is! Lehetne, mert a mezőségi emberek sokáig élnek, csak hát őt aztán meggyötörte rendesen a nagybetűs élet, még a bal szeme világa is ráment, emlékezhetünk véres, bepólyált fejére. Pedig csak íróember volt, igaz, minden munkájában, életének minden percében kiállt a magyarságért.

Meghalt Jókai Anna

Életének 85. évében elhunyt Jókai Anna Kossuth Nagydíjas és Kossuth-díjas író, a nemzet művésze, tette közzé honlapján a Magyar Művészeti Akadémia (MMA), amelynek az alkotó rendes tagja volt.

Hát Dékány Andrásra emlékszik még valaki?

Most, hogy a Guttenberg-galaxis szép lassan eltűnik az internet fekete lyukában felteszem a kérdést: ki emlékszik itt Dékány Andrásra? Jórészt negyvenen, ötvenen felüli kezeket várhatunk a magasba emelkedni erre a kérdésre, pedig az ötven éve halott író és utazó jobb sorsra érdemes, mint a feledés, amire ítéltetett.

Mind a 27 regénye ott volt a beststeller-listán

Kilencven éve, 1927. május 25-én született Robert Ludlum amerikai író, aki 27 regényt írt, és mindegyik felkerült a New York Times bestseller-listájára, az ő művei alapján készültek a Jason Bourne-filmek.

Önarckép álarcokban: A PIM Arany-kiállítása

Nem csupán egy generációt és nem is csak egy szűk értelmiségi réteget igyekszik megszólítani a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) hétfőn nyíló Önarckép álarcokban című Arany János kiállítása, mondta el a múzeum főigazgatója az eredeti kéziratok és személyes tárgyak mellett három dimenziós vetítést, zeneboxot és interaktív számítógépes pontokat is felvonultató tárlat sajtóbemutatóján.

Irodalom összes cikke »

Jaj, Hrabal Úr, hát maga már húsz éve nincs itt!

hraballead

Jaj, milyen gyorsan elröppent ez a húsz esztendő Hrabal Úr, mert legalább is itt a földön gyorsulni látszik az idő. Nem tudom odafönn milyen sebességű a dolgok múlása, de itt nagy. És mindenféle ködök zavarják már a tisztán látást, de az biztos, hogy maga egészen jó írásokat tett közzé. Különösen arról az időről, amikor az Örökkévalóság gátján lakott a megszállott rézmetszővel, Valdimírkával. Ez meg még régebben volt, de jártam arra, és a kocsmák megvannak. És a Tigrisben is mérik még a 12-es pilsenit. Csak az a sok turista ne lenne…

Aztán nem is lehetett rossz még az Osztrák Magyar Monarchiában megszületni, amikor Brnót még mindenfelé Brünnek hívták. És talán az sem volt nagy baj, hogy az igazi apa lelépett valamerre, és Hrabal Úr, a tisztes sörgyári könyvelő pedig „bevállalta” magát is. És nem csak vállalta, hanem tisztességben fel is nevelte, ami mindjárt nem ehetett egyszerű, hiszen maga komisz gyermek volt, és minden érdekelte sörgyár környékén (Nymburk?), csak a tanulás nem. Tényleg, Pepin bácsi valóban olyan eszeveszetten kiabált, mint az a jó Menzel úr rendezte filmből tudhatjuk? És hogyan lehet az, hogy annyira odavolt a katonaságért, pedig tudjuk ám, hogy a cseh ezredek, hát hogy is mondjam, nem voltak soha a helyzet magaslatán a Nagy Háborúban. Sőt, tömegesen álltak át az oroszokhoz, nem kis gondot okozva ezzel a magyaroknak és az osztrákoknak.

hrabal_kertesz_daniel
Hrabal a prágai Aranytigrisben, 1987-ben (fotó: Kertész Dániel)

Tényleg, mire is volt jó az a jogi kar, mire lehet használni a jogtudományt a jogtiprásról szóló évtizedekben. Mert Hrabal Úr, ön már nagyon korán találkozott a jogtiprással, a nyers erőszakkal. Legelőbb egy skatulyányi állomás forgalmistájaként a második világháborúban. Magán száguldottak át a keleti frontra tartó német vonatok, amiknek mindig elsőbbségük volt. Aztán meg a másik irányból megérkeztek az orosz tankok, hátukon a Moszkvában kinevelt kommunistákkal. És Ön mehetett a kladnói vasműbe hulladékvasat feldolgozni. Hja, érdekes társasága volt ott, az már biztos. Aztán amikor egy kicsit könnyebb lett volna, és még az írásainak a megjelenésére is volt esély, akkor, ’68 nyarán megint jöttek a tankok, sajnos a magyarok is. Ismertem is közülük tiszteket, hát Hrabal Úr, tiszta szeszpaszat banda volt, az egyik azért volt hónapokig betegszabadságon, mert tintásan magára rántotta a konyhakredencet.

boudnikhrabal
Vladimír Boudník Hrabal ihlette Cikkus című festménye

Ja, tudom, szerette a sört maga is, jó is maguk felé a sör, az már biztos. Már régen jártam arra, de sosem felejtem a pilzeni csak maguknál érezhető ízét, zamatát. Hogy miért nem tudják ezt az importra szánt üvegekbe, krómhordókba beletenni, azt már nem tudom. Az is lehet, hogy a sör az ugyanaz, csak az ottani levegővel érintkezve válik zamatosabbá. De hagyjuk is az italozást, bár a talán legjobb művében, ami a Vladimir Boudník művész úrral együtt töltött időről szóló, a Gyöngéd barbárban is folyamatosan italoznak. Bizony, és amikor attól rettegnek, hogy minden kocsma bezár, és meghordják aranyló sörrel a fürdőkádat, hát, volt idő, mikor engem is feszített ez az érzés. Aztán Hrabal Úr, elmúltak ezek az évek, mert elmúlik minden. Sosem felejtem viszont, amikor egy nejlonszatyorral, mackóban átruccant Budapestre, itt meg a kékharisnyák teljesen el voltak ájulva. És tudom valahol azt is, hogy maga ott a végén megpróbált röpülni. Mert már csak az volt hátra, a bizonyosság. Csak hát a galamboknak, mint hogyan az összes többi madárnak is, könnyűek a csontjai. Madárcsontok, mondhatnánk. Ezért is tudnak a madarak repülni, mi meg ezért is nem, de hát ezt tudta maga is igen tisztelt Bohumil Hrabal.

Pálffy Lajos

 

• Publikálva: 2017.02.02. 09:10

Digitális Irodalmi Akadémia