a rovat írásai

Önarckép álarcokban: A PIM Arany-kiállítása

Nem csupán egy generációt és nem is csak egy szűk értelmiségi réteget igyekszik megszólítani a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) hétfőn nyíló Önarckép álarcokban című Arany János kiállítása, mondta el a múzeum főigazgatója az eredeti kéziratok és személyes tárgyak mellett három dimenziós vetítést, zeneboxot és interaktív számítógépes pontokat is felvonultató tárlat sajtóbemutatóján.

Szabóinas, vándorszínész, szerzetes, vasutas és Nobel-díjas

Százötven éve, 1867. május 7-én született Wladyslaw Stanislaw Reymont Nobel-díjas lengyel író, a Parasztok című regény szerzője.

Proust panaszlevelet írt a hangos szex miatt

Marcel Proust francia regényíró egyik levele, amelyben a szomszédok túl hangos hancúrozására panaszkodott,  28 ezer euróért (8,8 millió forint) kelt el szerdán a Drouot árverési háznál, közölte a Drouot.

Elment a 80-as, 90-es évek kultkönyvének szerzője is

Elhunyt 88 évesen Robert M. Pirsig, A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete című filozofikus regény szerzője. Egészsége az utóbbi időben erősen hanyatlott, hétfőn halt meg South Berwick-i otthonában, közölte kiadója, a William Morrow.

A Dzsihád, avagy a Nyugat öngyilkossága a Könyvfesztiválon

Pawel Lisicki lengyel újságíró, szerkesztő szerint öngyilkosságot követ el a Nyugat, ha nem változtat az iszlámmal kapcsolatos magatartásán; a szerző erről szombaton beszélt a 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, magyarul most, A Dzsihád, avagy a Nyugat öngyilkossága című megjelent kötetének bemutatóján.

Hóeke Menyhért is volt Tömörkény István

Száz éve, 1917. április 24-én hunyt el Tömörkény István író, régész, néprajzkutató. „Azzal a zavaros ténnyel kezdődik ez az egész élet, hogy még sohasem voltam abban a városban, amelyben – a keresztlevél szerint – születtem″ – írta 1913-ban kelt önéletrajzában.

150 kiállító és 500 program a könyvfesztiválon

Mintegy 150 kiállító könyvkínálata és csaknem 500 program, köztük könyvbemutatók, dedikálások, felolvasások, író-olvasó találkozók, koncertek és kiállítások várják a közönséget április 20. és 23. között a 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, a Millenárison, ahol idén 28 ország képviselteti magát – mondta el Kocsis András Sándor, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) elnöke.

Tizenkét órányi vers 67 költőtől

A költészet napját 1964 óta minden évben József Attila (1905-1937) születésnapján, április 11-én ünneplik. A költő Fiumei úti sírkertben található nyughelyénél a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) szervezésében Földes László Hobo ad műsort József Attilára emlékezve. A nap másik fontos eseménye, hogy immár hetedik alkalommal rendezi meg a Versmaratont a közmédia: 67 magyar költő 12 órán át olvas fel verseiből és beszélget a művekről a Magyar Rádió régi, budapesti épületében.

Lassie hazatér vagy a tablet?

Egy régebbi korban ki ne olvasta volna gyermekfejjel Eric Knight Lassie hazatér című könyvét. Emlékszem, azidőtájt mindenki skót juhászt akart magának a faluban, mert mi a televízió helyett még inkább könyveket olvastunk. Most, hogy kedvet kapjon hozzá, felolvastam a 10 éves lányomnak néhány oldalt a Lassie-ből, és ő inkább a tabletje mellett döntött. Bevallom, így negyven év után én is lassúnak, kissé túlírtnak találtam a művet. De ez mit sem von le a 120 éve született szerző érdemeiből, akinek legalább olyan kalandos élete volt, mint az általa megálmodott skót juhászkutyának.

Tragikus hirtelenséggel elhunyt Bányai Tamás

Tragikus hirtelenséggel elhunyt hétfőn Bányai Tamás író – közölte az MTI-vel írótársa, Majoros Sándor.​

Akinek az ETO minden kategóriájában van műve

Huszonöt éve, 1992. április 6-án hunyt el Isaac Asimov orosz származású amerikai író és biokémikus, a tudományos-fantasztikus és a tudományos ismeretterjesztő irodalom egyik legkiválóbb képviselője. Elképesztő méretű életművet hagyott hátra: több mint ötezer kötetet írt vagy szerkesztett, és 90 ezer levél maradt utána.

Irodalom összes cikke »

Jaj, Hrabal Úr, hát maga már húsz éve nincs itt!

hraballead

Jaj, milyen gyorsan elröppent ez a húsz esztendő Hrabal Úr, mert legalább is itt a földön gyorsulni látszik az idő. Nem tudom odafönn milyen sebességű a dolgok múlása, de itt nagy. És mindenféle ködök zavarják már a tisztán látást, de az biztos, hogy maga egészen jó írásokat tett közzé. Különösen arról az időről, amikor az Örökkévalóság gátján lakott a megszállott rézmetszővel, Valdimírkával. Ez meg még régebben volt, de jártam arra, és a kocsmák megvannak. És a Tigrisben is mérik még a 12-es pilsenit. Csak az a sok turista ne lenne…

Aztán nem is lehetett rossz még az Osztrák Magyar Monarchiában megszületni, amikor Brnót még mindenfelé Brünnek hívták. És talán az sem volt nagy baj, hogy az igazi apa lelépett valamerre, és Hrabal Úr, a tisztes sörgyári könyvelő pedig „bevállalta” magát is. És nem csak vállalta, hanem tisztességben fel is nevelte, ami mindjárt nem ehetett egyszerű, hiszen maga komisz gyermek volt, és minden érdekelte sörgyár környékén (Nymburk?), csak a tanulás nem. Tényleg, Pepin bácsi valóban olyan eszeveszetten kiabált, mint az a jó Menzel úr rendezte filmből tudhatjuk? És hogyan lehet az, hogy annyira odavolt a katonaságért, pedig tudjuk ám, hogy a cseh ezredek, hát hogy is mondjam, nem voltak soha a helyzet magaslatán a Nagy Háborúban. Sőt, tömegesen álltak át az oroszokhoz, nem kis gondot okozva ezzel a magyaroknak és az osztrákoknak.

hrabal_kertesz_daniel
Hrabal a prágai Aranytigrisben, 1987-ben (fotó: Kertész Dániel)

Tényleg, mire is volt jó az a jogi kar, mire lehet használni a jogtudományt a jogtiprásról szóló évtizedekben. Mert Hrabal Úr, ön már nagyon korán találkozott a jogtiprással, a nyers erőszakkal. Legelőbb egy skatulyányi állomás forgalmistájaként a második világháborúban. Magán száguldottak át a keleti frontra tartó német vonatok, amiknek mindig elsőbbségük volt. Aztán meg a másik irányból megérkeztek az orosz tankok, hátukon a Moszkvában kinevelt kommunistákkal. És Ön mehetett a kladnói vasműbe hulladékvasat feldolgozni. Hja, érdekes társasága volt ott, az már biztos. Aztán amikor egy kicsit könnyebb lett volna, és még az írásainak a megjelenésére is volt esély, akkor, ’68 nyarán megint jöttek a tankok, sajnos a magyarok is. Ismertem is közülük tiszteket, hát Hrabal Úr, tiszta szeszpaszat banda volt, az egyik azért volt hónapokig betegszabadságon, mert tintásan magára rántotta a konyhakredencet.

boudnikhrabal
Vladimír Boudník Hrabal ihlette Cikkus című festménye

Ja, tudom, szerette a sört maga is, jó is maguk felé a sör, az már biztos. Már régen jártam arra, de sosem felejtem a pilzeni csak maguknál érezhető ízét, zamatát. Hogy miért nem tudják ezt az importra szánt üvegekbe, krómhordókba beletenni, azt már nem tudom. Az is lehet, hogy a sör az ugyanaz, csak az ottani levegővel érintkezve válik zamatosabbá. De hagyjuk is az italozást, bár a talán legjobb művében, ami a Vladimir Boudník művész úrral együtt töltött időről szóló, a Gyöngéd barbárban is folyamatosan italoznak. Bizony, és amikor attól rettegnek, hogy minden kocsma bezár, és meghordják aranyló sörrel a fürdőkádat, hát, volt idő, mikor engem is feszített ez az érzés. Aztán Hrabal Úr, elmúltak ezek az évek, mert elmúlik minden. Sosem felejtem viszont, amikor egy nejlonszatyorral, mackóban átruccant Budapestre, itt meg a kékharisnyák teljesen el voltak ájulva. És tudom valahol azt is, hogy maga ott a végén megpróbált röpülni. Mert már csak az volt hátra, a bizonyosság. Csak hát a galamboknak, mint hogyan az összes többi madárnak is, könnyűek a csontjai. Madárcsontok, mondhatnánk. Ezért is tudnak a madarak repülni, mi meg ezért is nem, de hát ezt tudta maga is igen tisztelt Bohumil Hrabal.

Pálffy Lajos

 

• Publikálva: 2017.02.02. 09:10

Digitális Irodalmi Akadémia