Digitális judaika – A zsidó örökség digitális alkalmazásokon

A május 29-én tartott Digitális judaika napon bemutatták a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME), a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) és a Magyar Zsidó Levéltár (MILEV) együttműködésében létrejött új projekteket. A prezentációk azt bizonyítják, hogy kellő szakértelemmel és fantáziával tálalva a levéltár lehet a legérdekesebb hely a világon.

Bevezetésül Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Levéltár igazgatója mutatta be gyűjteményüket és törekvéseiket. Fontos céljuk „leporolni a tárgyakat és élettel megtölteni azokat”. Különösen nehéz ez egy levéltár esetében, amely nehezen látványossá tehető régi iratokat, dokumentumokat gyűjt. A levéltár eddig is törekedett arra, hogy a 21. század ízlésének, felhasználói elvárásainak és technikai lehetőségeinek megfelelően mutassa be gyűjteményét. A Judaica Europeana keretében 36 000 iratot digitalizáltak és két virtuális kiállítást mutattak be. Létrehozták Látványraktárukat, ahol a legmodernebb raktározási körülmények között állították ki a gyűjtemény egy részét, ezeket az anyagokat online adatbázisban is hozzáférhetővé tették. 

Toronyi Zsuzsanna előadása a Goldmark teremben (fotó: MILEV, további képek itt)

Ruttkay Zsófia, a MOME docense és a TechLab vezetője a Digitális Múzeum egyetemi kurzust (DiMu) múzeumi szempontból mutatta be. (Korábbi interjúnk Ruttkay Zsófiával itt olvasható.) A digitális technológiák és az alkalmazott művészetek összefogásával új kifejezési formák jöttek létre, amelyek célja közelíteni a múzeumot a 21. század közönségéhez. A mai közönség a hagyományos múzeumot sokszor avítt, szokatlan, nehezen belakható közegnek érzi. Napjainkban sokféle kísérlet történik a múzeumi élmény kiterjesztésére, bár van bizonyos konzervatív ellenállás is, miszerint a múzeumból nem szabad Disneylandet csinálni. Óvakodni kell azonban attól is, hogy átessünk a ló másik oldalára és a technológia mint öncél jelenjen meg. Az az ideális, ha mindig a funkció, a történet áll a középpontban, a technológia pedig ezt szolgálja – tette hozzá az előadó. Utalt néhány jó nemzetközi példára: The Whispering Table (Berlini Zsidó Múzeum), Be the Bird (Norwegian Seabird Center), illetve magyar vonatkozásban a MOME eddig megvalósult múzeumi együttműködéseire. (Néhányról mi is írtunk: Weöres 100, Ottlik: Hajnali háztetők.)

A MILEV várakozója, ahol egy alkalmazást már ki is próbálhatunk (fotó: MILEV)

Bényei Judit, a MOME docense a Digitális Múzeum projektet mint oktatási innovációt mutatta be. Ez egy projekt alapú képzés, amelyre a legkülönbözőbb szakirányokról jelentkezhetnek a diákok. Az együttműködés során a múzeumi partnerek adják szakembereik tudását, akik mentorként segítik az egészen más korosztályt képviselő, más szemléletű, tudású hallgatókat. Termékeny lehet ez az együttműködés, hiszen meglehet, hogy a fiatalok műveltség, olvasottság terén néha rosszabbul állnak, viszont készségszinten használják a modern design és technológia lehetőségeit, ami viszont a múzeumi szakembereknek nem mindig az erőssége. Együtt választják ki a digitális interpretációra alkalmas témát, majd a mentorok és a hallgatók közös munkájával létrejön egy demo. Minden szereplő kiemelte a Műegyetemmel való együttműködést – az ottani hallgatók végzik a programozást. A demo további kidolgozása, teljes megvalósítása már forrásigényes, csak pályázatokból lehetséges. Az itt bemutatott projektek tehát még messze vannak attól, hogy letölthessük őket az applikációk piacteréről.

Karakas Alexandra és Fórizs Diána, a Receptkönyv-alkalmazás alkotói (fotó: MILEV)

Jelen együttműködésben öt hallgatói projekt valósult meg, a hátralévő időben ezeket mutatták be. A diákok mentoraik segítségével térképezték fel a lehetőségeket, ötleteket kaptak arra vonatkozóan, hogy mi található a gyűjteményben, ami a digitális feldolgozásra alkalmas és a múzeum számára is hasznos. A MILEV munkatársainak segítségével igazán érdekes „alapanyagokat” sikerült találni digitális újragondolásra.

Zoner
Török Marcell, Tarr Kálmán, Krolikowski Dárius, Domokos Fruzsina; Horváth István (BME)

Ez a projekt egy szinte teljesen elfeledett hely, a Salgótarjáni úti zsidó temető újrafelfedezésére dolgozott ki okostelefonos alkalmazást. A társadalmi élet és a kultúra jelentős személyiségei nyugszanak itt (Weiss Manféd, Fényes Adolf, a Hatvany-család), jelentős építészeti emlékek találhatóak (Lajta Béla alkotásai). A temető lepusztult, romos, az utódok meghaltak a holokausztban, vagy szétszóródtak a nagyvilágban. Varázslatos hely, megér egy látogatást, akár egy interaktív, feladatalapú játék keretében. A játék úgy működik, hogy ha egy kérdésre helyesen válaszolunk, eljutunk a következő feladványig, azaz sírig. A tervek szerint lehetőség lesz a kommentelésre is, így egy közösségi adatbázis jöhet létre. Azok számára, akik nem akarnak játszani, klasszikus audio guide-ot is készítettek.

Zsinagóga anno
Korb Hajnalka, Földi Viktor, Karasz Dániel  (MOME TechLab)

A Dohány utcai zsinagóga üléseit már 1854-től bérbe lehetett venni: egy jómódú polgárnak volt egy villája az Andrássy úton, nyaralója a Balatonnál és zsinagógaülése a Dohány utcában. Minden padról tudjuk, hogy mikor ki bérelte, de a nyilvántartás nyolc vastag kötetben található és levéltári alkalmazott segítsége nélkül nem kereshető. Első lépésben ezeket a köteteket dolgozta fel egy szorgalmas önkéntes egy nyolcezer soros Excell-táblában. A MOMÉ-s hallgatók pedig létrehoztak egy programot, amely megjeleníti és kiteljesíti ezt a táblázatot. Az egyes ülések bérlőit és a róluk elérhető szöveges és képi dokumentumokat a levéltári dolgozók tölthetik fel, de az lenne az ideális, ha kívülről is nyitott lenne, így az utódok, a téma iránt érdeklődők is bekapcsolódhatnának a kutatásba. A tartalmak kikutatása munkaigényes folyamat: azonosítani kell az embert, aki anno bizonyos ideig ülést bérelt, feltárni, hogy ki lehetett ő, megtalálni, feltölteni a hozzá kapcsolódó képeket, cikkeket, dokumentumokat – mindez a felhasználók bevonásával valósulhat meg a leghatékonyabban.

Receptkönyv
Karakas Alexandra, Fórizs Diána, Balla Dániel



Ebben az esetben egy  a 19. század végén keletkezett zsidó receptgyűjtemény szolgált kiinduló anyagul: egy kézzel írott, jiddis nyelvű füzet, amelybe az egykori háziasszony főleg befőttek, gyümölcslevek, felfújtak és sütemények receptjeit jegyezte le. A füzet be volt fotózva a Látványtár számára, és korábban egy szakdolgozat keretében lefordították és értelmezték.(Ez a továbbiak szempontjából alapvető jelentőségű: ahhoz, hogy ma ebből a szakácskönyvből főzhessünk, pontosan tudni kell, hogy mit is jelentett akkor és ott egy lat vagy egy véka.)  A csapat a tervek szerint újra elkészíti a fogásokat. Ebből már most láthattunk néhány szép ízelítőt. A recepteket, fotókat a projekt számára készülő blogon és többnyelvű receptkártyán teszik majd közzé. Kidolgozták a helyi cukrászdákkal, boltokkal való együttműködés lehetőségeit is, ahol a szakácskönyv receptjei szerint főzött lekvárokat, süteményeket árusítani lehetne. Még oktatási lehetőséget is látnak a témában: tematizált workshopokban lehetne kitapasztalni a zsidó kulinária rejtelmeit.

Digitális terített asztal
Alpern Linda, Merényi Zita, Nógrádi Nelli, Papp Laura; Rodostyán Bertalan és Pap Ákos (BME)



A zsidó étkezési szokások és a hozzájuk kapcsolódó hétköznapi és ünnepi hagyományok játékos bemutatására törekszik ez az interaktív digitális alkalmazás. Egy érintőképernyős asztalon a játékosok a tányérukon állíthatnak össze kóser menüket, így játszva ismerhetik meg az étkezés szabályait és a mögöttük rejlő kultúrát. Képes és szöveges információkat kaphatnak arról, hogy mi a kóser és miért, vagy miért nem. Az asztal már most is kipróbálható a MILEV-ben, és ott lesz a Múzeumok éjszakáján is.

Rejtélyes esküvő
Fazakas Fanni, Szurdi Judit, Tombor Dániel  (BME)

Ez a már most is működő projekt egy kvízjáték, mely két iPadről érhető el a MILEV várakozójában, ahol mindig akadnak turisták, látogatók, iskolás csoportok. A falra vetítve végtelenítve pereg egy három és félperces némafilm, amely egy elegáns zsidó esküvőt örökít meg. Most a film titkait a látogatók a Látványraktár bejáratánál elhelyezett táblagépeken futó alkalmazás segítségével fedezhetik fel, sőt az is megtudhatjuk, hogy hogyan végződött a házasság.

A filmet itt lehet megnézni

Ezek a projektek változatosan, ötletesen elevenítik meg a poros iratokat. Csak drukkolni lehet, hogy kiteljesedve a szélesebb nagyközönség – akár külföldiek – számára is elérhetővé váljanak. Megvalósításuk igen különböző forrásigényű, a digitális terített asztalhoz használt érintőképernyős asztal beszerzési költsége közel milliós nagyságrendű. Ha valakinek ötlete van a finanszírozással kapcsolatban, feltétlen keresse meg a projekt gazdáit, például itt.

Zsidó örökség – A Digitális Múzeum 2013-14 kurzusán a Zsidó Levéltár számára készült projektek
Tanárok: Dr.  Bényei Judit és Dr. Ruttkay Zsófia (MOME), Dr. Forstner Bertalan (BME AUT), szakmai konzulensek: Toronyi Zsuzsanna (MILEV), Klein Rudolf. A felsorolt alkotók, ha nevük után nem szerepel más megjelölés, a MOME hallgatói. A kurzust a Visegrad University Grant támogatta.

Löwensohn Enikő

• Publikálva: 2014.06.05. 11:07 • Címke: manda, digitalizálás